Budapest Régiségei 14. (1945)

Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota : az 1941. évi ásatások az óbudai Hajógyárszigeten 29-153

Feltűnő, hogy az elfalazott ajtónyílás előtt meghagyták az ajtó elé járó pótmozaiksávot, azután is, hogy az elfalazás megtörtént. Ez magában véve bizonyítja, hogy mozaikpadozatunk díszítési módja őseredeti változatlanságában áll előttünk, ahogy a palota építésekor megtervezték. Később legfeljebb kijavították, ha erre szükség volt, de semmi tervezési változtatást nem eszközöltek rajta. Ez a mozaikkép, noha tisztán és nyugodt elrendezésben mértani díszítő elemekből tevődik össze, korántsem tesz ránk untató hatást. 36. kép. — A IV. sz. terem mozaikpadozatában a körök közepén kirakott díszítés. Szemünk talál elemezni valót, a benyomás eleven, amelyet a mozaik kifejt reánk. A tervező művész nemcsak a kialakított mértani idomok sokféleségével éri el ezt a hatást, hanem az egész mező középpontjának és szerkesztési eljárásának tudatos elrejtésével is. Mert ez a kép, amelyet az előbb leírtunk, csak látszólagos, amelyet a művész elénk akart vetíteni. A mozaikmester klasszikusan egyszerű szerkesztési módját mi is kihámozhatjuk a sokféle köridom füzérrendszeréből, amely azért egyáltalán nem nyugtalanító labirintus rendszertelenség. A mozaikkészítő művész tervezetébe először nagy köröket és ezeken belül kisebb, koncentrikus köröket (átmérőjük 58—60, ill. 120 cm) rajzolt be. A megtervezés észak-déli beállításban történt. 85