Budapest Régiségei 14. (1945)
ÉRTESÍTŐ - Gárdonyi Albert: Óbuda és környéke a középkorban 573-589
hogy a plébániatemplomba eljárhatnak és a templom melletti temetőben hantolhatok el (sacramentaque ecclesie per ipsum plebanum eiusdem ecclesie eisdem ministrentur). A szentsei plébániatemplom romjai még ma is láthatók. Pomázról csupán a budai káptalan 1353. december 7-i oklevele tartalmaz adatokat (Anjoukori oktár VI. k. 147—48. 11.), amely oklevél a margitszigeti apácák számára fenntartott pomázi szőlőhegy határait jelölte meg. Eszerint a határ keleten kezdődött Szentse község határánál s innen nyugati, majd északi és keleti irányban haladt tovább, végül dél felé fordulva a kiindulóponthoz ért. Pomázzal határos volt Aszófő község, inert a budai káptalan 1322. május 12-i oklevele szerint (Anjoukori oktár II. k. 15—-16. 11.) a margitszigeti apácák itt csereképen 18 holdat kaptak Becsei Imrétől a Szentséről Pomázra vezető út mellett, továbbá 2 holdat a Pomáz alatti patak mentén. Ez az Aszófő község az idők folyamán beleolvadt Pomáz határába s ez magyarázza meg számunkra, hogy miért olyan nagy terjedelmű ma Pomáz határa. A pomázi plébániatemplomot minden valószínűség szerint I. Lajos király építtette, mert 1351-ben búcsút kért a pápától a pomázi Szent Miklós egyház számára. (Veszprémi püspökség oktára II. k. 140. 1.) Ez az egyház azonban nem azonos a mai pomázi plébániatemplommal, romjai csupán most kerültek felszínre. Óbuda középkori lakossága teljesen magyar volt, idegen nemzetiségűek a legritkább esetben akadnak közöttük. Bizonyítják ezt a dűlőnevek : Papmái, Püspökmái, Előmál, Kereked, amelyek IV. Béla király 1269. október 3-i oklevelében fordulnak elő. Bizonyítják továbbá az óbudai oklevelek élén felsorolt tanácstagok nevei, nevezetesen az 1401. március 25-i oklevélben (MODL 8652) : Sáfár György bíró, Budai János, Győri Mihály és Ernei Péter esküdtek ; továbbá az 1413. október 4-i oklevélben (MODL 10.124) : Thelky Domokos bíró, Király Miklós, Szűcs Márton, Garancsi Benedek esküdtek ; az 1453. február 15-i oklevélben (MODL 14.641): Patika Demeter bíró, Szűcs Márton, Nagy Albert, Bogdáni Demeter és Németh István esküdtek; az 1521. december 20-i oklevélben (MODL 23.596) : Futamoth Gergely bíró, Solmári Gáspár, Wáry Tamás, Márton Albert és Payzs Ferenc esküdtek stb. Bizonyítják végül a lakosság zömét alkotó jobbágyok nevei is, amint ez a váci káptalan 1528. június 15-i jelentéséből (Capsa Budensis IL fasc. 2. nr. 21.) látható, ahol a következő királynői jobbágyok vannak felsorlva : Wáczy Tamás, Halász János, Warga Demeter, Nemes Máté, Payzs Ferenc, Nagy Demeter, Warga Mátyás, Nagy Fülöp, Thelky Vince, Kövér Ferenc, Igali Tamás, Eechy Pál, Weres Balázs, Keszy Benedek, Szakmáry Ferenc, Chergy Mátyás, Sáápy Lukács, Emberffy Benedek, Mayor Ambrus, Szalay Péter, Akárky András, Osváth Péter, Keskeny András, Somogyi Ambrus és Nagy Tamás, kivétel nélkül csupa színtiszta magyar név. De nem csupán Óbuda volt magyar, magyar volt a környéke is, amint ezt a ma is fennálló falunevek (Békásmegyer, Borosjenő, Kalász, Szentendre, Üröm, Solymár) igazolják. Igazolják továbbá a magyar dűlőnevek is, amelyek a nevezett községek határában találhatók, p. o. a váci káptalan 1367. november 27-i oklevelében (MODL 5623) Üröm határában előforduló Kaptár, Macskakő, Kevély és Kővágó hegyek, az óbudai tanács 1403. április 8-i oklevelében (MODL 8878) Békásmegyer területén előforduló Somogyalja nevű szőlőhegy, Mátyás király 1479. február 21 -i oklevelében (Capsa Budensisl.fasc. 4. nr. 12.) Szentse község területén előforduló Egertető nevű hegy és Magyarmái nevű szőlőhegy, a budai káptalan 1512. december 21-i oklevelében (Budai kápt. jkönyve 160. 1.) Gercse község területén előforduló Túzokosföld és Kaptáralja dűlők, a budai káptalan 1512. június 24-i oklevelében (Budai kápt. jkönyve 129. 1.) Kalász község területén előforduló Fácánberek nevű rét s a budai káptalan 1513. március 6-i oklevelében (Budai kápt. jkönyv 181. 1.) Borosjenő területén előforduló Kásaszőlő (que communi vocabulo Kasaszelew nuncuparetur) nevű szőlő, amely példák még jelentős számmal gyarapíthatók. 586