Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Gárdonyi Albert: Óbuda és környéke a középkorban 573-589

vocata ad castruni nostrum VBudensis pertinente). Új mái nevű szőlőhegye, valamint az oklevelekben előforduló szentjakabfalvai szőlők arra látszanak mutatni, hogy lakosai túlnyomóan szőlőművesek voltak. Szentjakabfal va nyugaton a budai káptalan Thopsa nevű birtokával volt határos, mert a királynői város 1355. augusztus 26-i határjárásában Szent jakabfal va után Thopsa van határos területként megjelölve. Ez a Thopsa nagyobb részében erdőbirtok lehetett, mert Báthori István nádor 1528. június 8-án kelt oklevele szerint (Capsa Budensis II. fasc. 2. nr. 21.) a királynő óbudai jobbágyai a thopsai erdőt csaknem teljesen kiirtották (totaliter fere et ex integro succidissent et dissecassent), amiből arra kell következtetni, hogy a mohácsi vész után a török martalócok Óbudát felégették s a leégett házak újjáépítése vált szükségessé. Szent jakabfalva déli szomszédja Felhéviz volt, ahol a keresztes lovagok már a XII. században megtelepedtek. A keresztes lovagok megtelepedésével egyidejűleg Felhéviz egyik része is a keresztes lovagok tulajdona lett s az itteni telepesek a budai káptalan 1286. évi oklevelének tanúsága szerint adózási kötelezettségükön kívül (terragium et omnes proventus consvetos, quos quilibet hospitum de Calidis Aquis dare consvevit annuatim) a keresztes lovagok földesúri fennhatósága alá tartoztak (jurisdictio magistri et omnium fratrum suorum). A keresztesek utóbb vásártartási jogot is szereztek a saját területük számára s vásáraik emlékezetét az Ofner Stadtrecht 427. szakasza őrizte meg. A margitszigeti apácáknak is volt azonban részük Felhéviz területében s ez a rész közvetlenül a budaalsó városi falak mentén terült el, amint ez az óbudai tanács 1418. március 21 -i oklevelében olvasható (penes murum civitatis Budensis in terris dictarum dominarum sanctimonialium). Ezt a területet királyi adományként kapták az apácák s eredetileg a királyi udvartartás céljaira rendelt szolgálónépek lakták. IV. Béla királytól már 1267ben kaptak az apácák szolgálónépeket (libertinos ad clicium nostrum Budense pertinentes), amikor a királyi udvartartás székhelye még Óbuda volt. 1277. január 20-án ismét IV. László királytól kaptak itteni adózó embereket, ami az apácákat perbe sodorta a keresztes lovagokkal. A per eredménye a budai káptalan 1277. április 26-i oklevelében foglalt megállapodás volt, mely szerint az apácáknak Felhévizen 8 olyan telek jutott, amelyen királyi szolgálónépek laktak (octo fundi curiarum regalium versus castrum existentes), de ezeken kívül több ilyen telek már nem maradt Felhévizen (nihil plus de terris conditionariorum regalium in Calidis Aquis haberetur). Ebből arra kell következtetni, hogy Felhévizen eredetileg csupán olyan szolgálónépek laktak, kik az óbudai királyi udvartartás céljaira voltak rendelve, ezek azonban királyi adományként a keresztes lovagok és az apácák tulajdonába jutottak. Felhéviz utóbb önkormányzathoz jutott, aminek több emléke maradt fenn. 1478. október 28-án ugyanis oklevelet ad ki a város, amelynek élén az önkormányzati tisztviselőkön kívül még a prépostsági tiszttartó (provisor curie prepositure ecclesie STrinitatis) is meg van nevezve, tehát a város még nem volt teljesen önálló. Viszont ugyanebben az oklevélben a felhévizi polgárok vámmentessége van igazolva, tehát már voltak kiváltságaik. 1509. július 17-én kelt másik oklevélben Buda külvárosaként (opidum seu subxirbium civitatis Budensis) szerepel Felhéviz, amit a város fekvése magyaráz meg számunkra. 1529. június 14-i oklevélben végül a város hattagú tanácsában cstipa magyar név ferdül elő, ami a telepedés magyar jellege mellett tanúskodik. Podhraczky Nyirkállói Tamás formulas könyvét idézi, amely szerint a város II. Ulászló királytól pecsétet kapott volna s ez a pecsét a Szentháromságot jelképező három liliomot ábrázol (sanctam et individuam Trinitatem signantium), ez az oklevélszöveg azonban a nevezett formuláskönyvben nem található. A budai tanács 1330. február 9-i oklevele szerint a Szentlélekről elnevezett kórház a budai alsóvárosban állott (in suburbio prefati castri), amely meghatározás nem fedi a valóságot, mert I. Lajos király 1367. március 17-i oklevele szerint a kórház temploma f