Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Gárdonyi Albert: Óbuda és környéke a középkorban 573-589

nevezik magukat (iurati cives civitatis reginalis Weteris Budensis). A váci káptalan 1528. június 15-i oklevelében pedig (Capsa Budensis II. fasc. 2. nr. 21.) egész sereg olyau királynői jobbágy neve van felsorolva, akik Óbudán laktak (iobbagiones domine Marie regine liuius regni Hungarie in civitate Bude Weteris comorantes), ami csupán a királynői városra értelmezhető. Óbuda virágkora különben I. Lajos király uralkodása idejére esett, amikor is az uralkodó anyja állandóan itt lakott s az itteni klarissza kolostor a legelőkelőbb családok leányait fogadta be. Második virágkora pedig Mátyás király uralkodásával kapcsolatos, amikor Szilágyi Erzsébet lakóhelyéül szolgált, ki az ottani vár mellé kápolnát is építtetett. Ranzanus Óbuda hanyatlásának okát abban jelölte meg, hogy lakossága az idők folyamán a jobban védhető budai várba költözött át (commigraverunt ad locum, qui Ulis est visus natura munitior). Ez elbeszélés hitelessége mellett látszik tanúskodni Nyirkállói Tamás formuláskönyvének egy évnélküli oklevélszövege, melyben Mátyás király az óbudai bíró és esküdt polgárok kérésére elrendelte, hogy az Óbudára költöző jobbágyokat senki se gátolja tervük megvalósításában (Formulae solennes 286— 87. 11.). Ebből nem csupán az következik, hogy jobbágyok akartak Óbudáira költözni, hanem egyszersmind az is, hogy a lakosság száma valamely okból megfogyatkozott, s szükségessé vált annak beköltözés útján leendő szaporítása. A népszám csökkenésének pedig aligha lehetett az oka ellenséges pusztítás vagy elemi csapás, mert ezt a hivatkozott oklevélszöveg nem hagyta volna említés nélkül. Nem marad tehát más hátra, mint a budai várba költözés valódiságát elfogadni, amit az is támogatni látszik, hogy Buda lakossága ebben az időszakban szemmellát hatóan megmagyarosodott. Az óbudai lakosság elköltözése mellett látszik tanúskodni a hivatkozott formulas könyv másik évnélküli oklevélszövege is, amely szerint az óbudai határon belül új szőlőket telepítők 12, az elhagyott szőlőket felújítók pedig 8 évi mentességet kaptak a hegyvám és a bortized fizetése alól. Ezt a mentességet a budavári, budaalsóvárosí és felhévízi lakosokon kívül az óbudai királynői és káptalani város lakosai számára is biztosította az oklevél, ami szintén arra látszik mutatni, hogy a lakosság száma megfogyott s a szőlőművelés hanyatlásnak indult. Az elköltözés következtében a régi polgári lakosság lassanként elpusztult s újabb jobbágynépesség jött a helyére, ezért mondotta Ranzanus Óbudát teljesen falusi jellegű telepedésnek s csodálkozott a szép káptalani templomon és klarissza-kolostoron, amelyek semmiképen sem illettek belé a falusi környezetbe. Mint falusi jellegű telepedésnek (vicatim hodie habitatur) nem lehetett annyi utcája, hogy szükség lett volna ezeknek nevekkel való megjelölésére. Mindössze két névvel megjelölt óbudai utcáról tudunk, melyek egyike a káptalani templom, másika pedig a klarissza-kolostor közelében terült el. A káptalani sor (series, ordo domorum canonicalium, series capitularis) elnevezés nem úgy értelmezendő, hogy itt csupán kanonoki lakásul szolgáló házak állottak, mert okleveles bizonyítékaink vannak rá, hogy itt káptalani jobbágyok is laktak. A káptalani sort Dunautcának is nevezték, amint az az 1517. november 11-i oklevélben (piatea Dwna wcza) olvasható. A káptalani sor elnevezés 1510. február 24-i, 1514. február 6-i és 1518. április 24-i oklevelekben fordul elő s a káptalani város legjelentősebb, talán egyetlen utcája volt. A klarissza-kolostor közelében terült el a Kovács-utca (vicus Kualchulcha), amely 1345. október 27-i (MODL 3786), és 1359. május 1-i oklevelekben szerepel. Ugyancsak a klarissza-kolostor közelében volt egy házsor, melyben az 1475. december 18-i oklevél szerint (MODI, 17.747) a klariszszák magtárai (ordo sessionum seu domorum novstrarum apotecalium) állottak, ami szintén nem úgy értelmezendő, hogy ebben az utcában kizárólag csak magtárak voltak, hanem egyszerűen azt a házsort jelenti, amelyben a magtárak állottak. Voltak azonban névtelen utcái is Óbudának, amelyek közül az 1355. uagusztus 26-i oklevélben kettő is előfordul. Az egyik Óbuda északi részében