Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Lajos: A budai hegyvidék újabb szórványos sírleletei 535-560

4. kép. Gyermekszarkofág a Rózsadombról (Szemlőhegyi-út 13. sz.). kát leverték és az így nyert nyíláson át igyekeztek tartalmához hozzáférni. A szarkofágban ezért találtuk összevisszaságban a csontokat, legnagyobb részüket a tolvajnyílás közelében. A szarkofágba többízben temetkeztek, családi vSÍr volt. Az előoldalán kifaragott férfi és női elhunyt ábrázolása is ezt mutatja, de legérdekesebben szól mellette, hogy négy koponya töredékeit lehetett megállapítani, közelebbről csak azonban annyit, hogy különböző nemű és korú elhunytak maradványai. A többszörös temetkezés mellett szól, hogy a fedélnek a ládához való többszörös erősítésére is nyomok utalnak. Minden temetkezés után a fedelet erős vaskapoccsal erősítették vissza a ládára és a lyukakat ólommal töltötték ki. Bz oly erősen tartotta össze a két darabot, hogy a rablók, bizonyára megfelelő erős feszítővasak nélkül, inkább a feltöréssel próbálkoztak meg. Ennek következtében a szarkofág lassan megtelt vízzel, agyagos sár rakódott le benne fokozatosan s közben az esőmosások magát a koporsót is eltemették kb. 70 cm mélységre. A fedél és a láda egymásrahelyezésénél az esetleges nyílást téglaporos forró mészhabarccsal kenték el ; ezt az eljárást gyakran megtaláljuk a szarkofágoknál. A sírrablók bizonyára találtak a halottak mellé helyezett mellékleteket, fáradtságuk eredményes lehetett. Erre abból következtetünk, hogy még reánk is jutott valami. Eeleteink a következők : Egy bronzkancsó kettétört fogója (2. kép). Hossza 18'5 cm, ez is mutatja, hogy nagyobb darabhoz tartozhatott. A formája legegyszerűbb, alsórésze lándzsaalakú levélben végződik.

30 Niellódíszes hagymafejes fibula (3. kép). Tűje hiányzik, a háromágú kis fejet már leesve találtuk. Hossza 4 cm, szélessége 3 cm. Anyaga ezüst, a három hagyinafej arany. A díszítés mind a kengyelen, mind az oldalakon arany •nielló. A tűtartó szélét is aranyozták. A kis arany fejeket bőrrel körülvett vastű erősítette a testhez. Ez magyarázza meg, hogy idővel a hagymafejek leestek. Rendesen a beerősítésnél mézgát alkalmaztak.

31 Fibulánk a hagymafejes fibulák legkoraibb csoportjába sorolható.

32 Pormára és a díszítés kivitelére egyező darabokat őriz ismeretlen lelőhelyről

33 a Magyar Nemzeti Múzeum és Ószőnyből a Pleiszig-gyüjtemény. Ez utóbbi nagyságra is közel egyező a mienkkel. Hossza 3 cm, szélessége 26 cm. Ez a korai forma elég ritka, a később fellépő hagymafejek, a kengyel megvastagodása és rövidülése, ezzel szemben a láb megnyúlása jellemző a fejlődés IV. századi szakaszára.

34 Fibulánk, mint e típus korai fellépése, a III. század végére, vagy a IV. század elejére datálható.

35 30 Egy ilyen végződésű fogóval ellátott korsó már ismeretes Aquincumból. Radnóti, A pannóniai római bronzedények. Diss. Pann. Ser. II. No. 6. 1938. Iyl. tábla 4. szám. Egyszerűbb lándzsalevél végű fogót Sisciában is találtak. Radnóti id. m. XI.II. 4. 3i V. ö. Nagy L., Aquincumi múmia-temetkezések. Diss. Pann. Ser. I. fasc. 4. 1935, 10.1. irodalommal. 32 Kovrig Ilona, A császárkori fibulák főformái Pannóniában. Diss. Pann. Ser. II. No. 4., 1937, 25. 1. Szerinte a III. század végén lép fel. XVIIT. tábla 189., XXXII. tábla 3. 33 Magyar Nemzeti Múzeum 23/1906, ismertette N. Belaev, Seminarium Kondakovianum, III. 1929, XV. t. 6. Kovrig, id. m. 25. 1. XXXII. tábla 3. 34 Radnóti A., Római kutatások Ság váron, Arch. Ért. UL, 1939, 158—-159. 1. 35 A hagymafejes fibulákra v. Ö. még Patch Erzsébet, A pannóniai fibulatípusok elterjedése és eredete. Diss. Pann. Ser. II. No. 19, 1942. 280. 1. XXVII— XXVIII. tábla. Darabunk niellós díszítésére v. ö. a XXIX—XXX. táblákat. E típussal és elterjedésével a 146-ik lapon feglalkozik. Szerinte a niellódíszítés alapján lehetne különbséget tenni köztük. 540