Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A gellérthegyi bronzkorsó 525-533

5. kép. A Pécs-Homokbánya-dűlői bronzkor só. bronzsípjainak chemiai vizsgálata hozta.

17 Kiderült ugyanis, hogy ennek a C. Jul. Viatorinustól Kr. u. 228-ban az aquincumi tűzoltóság székháza részére ajándékozott orgonának a sípjai a Hemmoor-típusú vedrek anyagával egyező bronzötvözetből készültek. De már egy századdal előbb is találkozunk Dél-Germániából importált bronzedényekkel tartományunk székvárosában. így Nagy L,ajos a II. századi germániai műhelyekkel 17 Nagy L:, Az aquincumi orgona. (Az Aquincumi Múzeum kiadványai. II. Bpest. 1934.) 41. sk. 11. —• Nekünk is szándékunkban volt a gellérthegyi korsó ötvözetét megvizsgáltatni. A háborús időkre való hivatkozással azonban sem az egyetemi, sem más állami intézetek nem tudták ezt vállalni. hozza kapcsolatba az első Antoninus uralkodásáig használt Aranyárok-menti korai temető sírjaiból előkerült vékonyfalti bronztányérokat.

18 Az sem lehet véletlen, hanem a nyugati származás mellett szól, hogy az aquincumi ezüstberakásos, kutyafejes pateranyél legközelebbi megfelelőjét e fémművességi központ szomszédságából, Aachenből ismerjük.

19 A Gellérthegyen előkerült korsó most mint újabb, szerény adalék csatlakozhat a Rajnavidékről Aquincumba importált használati bronztárgyak sorához. Az út, amelyen mindezek a darabok, más ipari, termékekkel együtt, mint amilyenek a díszkocsiveretek, terra sigilláták, üvegek, terrakották és emailos dísztárgyak, a Kr. u. II. század elejétől kezdve a rajnai kereskedelem közvetítésével elkerültek a Duna mentére és így Aquincumba is, Aubin,

20 Nagy Lajos/

1 Alföldi,

22 Exner,

23 Premersdorf

24 kutatásai után világosan áll előttünk. Még megjegyezhetjük, hogy az Aquincumból jól ismert kölni polgárok társulása (cives Agrippinenses Transalpini)

25 a fémtárgyak dunavölgyi exportjában is vezető szerepet játszhatott, tekintve, hogy szülővárosuk, a »fenséges« Colonia Claudia Ara Agrippinensium az alsógermániai műhelyek szomszédságában feküdt. Ily módon ezek a műhelyek Kölnön keresztül kapcsolódhattak be legkönnyebben a keleti piacok felé irányuló rajnai kereskedelembe. is Bp. Története.. I. 1942. 614. 1., A. Radnóti, i. m. XXX. t., 3—5. képek. is A.Radnóti, i. m., XXVII. t., 2. kép és 74—75. 11. 20 H. Aubin, i. m., 29. 1., 420. j. 2i Germania. 15. 1931. 260. sk. 11., és 16. 1932. 22 Arch. Ért. 1935., 263. sk. 11., és Taureae Aquincenses. I. 1938, 323. 1. 23 K. Exner, Das Verhältnis d. pannonischen Emailfunde zu den Rheinischen (Diss. Pann. II. 8. 1939) 89. sk. 11. 24 F. Fr enter sdorf, Rheinischer Export nach dem Donauraum (I^aureae Aquincenses. I. 168. sk. 11.) 25 Az aquincumi háziezredben szolgált kölni származású katonákat lehetséges, hogy éppen ezeknek az Aquincumban letelepedett kölni polgároknak soraiból sorozták, mint Szilágyi J. véli (Tanulmányok Budapest múltjából. VIII. 1940. 9. sk 11) Viszont a CID- III. 3642. és 10.508. számú feliratokkal kapcsolatban az sincs kizárva, hogy amint a rajnai légiókban a 2. sz. végétől kezdve egy bizonyos százalékban dunavölgyit is beosztottak (F,. Stein, Die kaiserl. Beamten u. Truppenkörper í. rom. Deutschland. Wien. 1932. 110. 1.), ép így fordítva a dunamenti légiók is kaptak emberanyagot a Rajna vidékéről. Budapest Régiségei XIV. 529