Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A gellérthegyi bronzkorsó 525-533

NAGY TIBOR A GELLÉRTHEGYI BRONZKORSÖ 1941-ben vétel útján egy bronzkorsó került a SzföV. Régészeti és Ásatási Intézet birtokába. Az eladó Spitzer Jenő régiségkereskedő több más alkalommal is hitelesnek bizonyult adaléka szerint a korsót a Gellérthegyen találták földmunka alkalmával, kb. 4 m mélységben. A korsó rongált állapota, a hasi és a lábrészen, valamint a fül felső végén csákánytól eredő sérülések megerősíteni látszottak ez utóbbi leletkörülményt. (1. kép.) Darabunkat az Országos Magyar Történeti Múzeum konzervátori műhelye konzerválta, kiegészítve egyúttal az edénytest hiányzó részeit. Elmellőztük a fül felső lapján, a törésfelületből következtetve egykor biztosan meglévő visszahajló húsos levél (Daumenblatt) és a felső, ívelt fülvégződés jobboldali ágának kiegészítését. Korsónkat ebben a mai, részben kiegészített állapotában 2. képünkön mutatjuk be. Darabunk 28-5 cm magas, a kerek szájnyílás átmérője 6 cm, fenékátmérője 6-8 cm. Az edénytest vékony bronzlemezből korongon készült, amire a fenék közepén látható kerek kis lyuk is utalhat, amely a forgó korong szegének befogadására szolgált. Az erősebb rézötvözet hozzáadásával készült bronzfül egydarabban öntött. A korsótest középütt enyhén kihasasodó, keskeny, hoszszúkás formát mutat. A száj magasságában majdnem derékszögben megtörő fül levélszárat utánoz. Pálcaszerű, függőleges része keresztmetszetében egy alul lekerekített romboidra emlékeztet. Alsó részében két szorosan egymás mellé zárt, laposan megmintázott meztelen emberi lábfejben végződik, mely egy szívalakú, a korsó hasi részéhez hozzáforrasztott, erősen leegyszerűsített palmettát mutató paizson nyugszik. (3. kép.) A lábfejek fölött húsos levélke fordul vissza, melyet felül két vízszintes, párhuzamos pálcatag zár le. A fül felső vége két ívelt karral forrasztódott a kerek száj pereméhez. A megmaradt baloldali ívelt része kontúrjaiban hattyúfejet utánoz. (4. kép.) Korsónk formájával és a fül díszítésében elszigetelve áll a pannóniai bronzedények körében. Szép számmal ismerünk ugyan tartományunkból emberi lábfejjel díszített fülű bronzkorsót,

1 ezek azonban kivétel nélkül — még egyik legnyúlánkabb példányukban, a nagytétényi korsóban is (Radnóti, i. m., XUV. t., 6. kép, lásd még 5. képünket) — zömökebb, kihasasodóbb formát mutatnak ; az edényfülek pedig e csoport darabjain csupán egy meztelen, vagy saruba bujtatott emberi lábfejben végződnek. Hiányzik azonkívül ezeken az edényeken a szívalakú palmettás paizs s a fül alsó vége közvetlenül illeszkedik az edénytesthez.

2 Mindezek alapján a gellérthegyi korsó testvérpéldányait s egyúttal készítési helyét sem kereshetjük Pannóniában, hanem Nyu1 Felsorolásukat adja és megtárgyalja őket : A. Radnóti, Die röm. Bronzgefässe v. Pannonién. (Diss. Pann. II. 6. 1938.) 167—168. 11. 2 Technikai különbségek is fennállnak. A pécsi, nagytétényi és az Országos Történeti Múzeum ismeretlen leihelyű korsóján pl. a fenékrészt külön forrasztották az edényhez. 525