Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Bertalan Vilmos: A belvárosi plébániatemplom mellett folytatott ásatások 1944 nyarán 469-490

végpontját a legyező alakú saroktorouy feltárásával. Másik végét az Erzsébet-híd pillére alapozásakor előkerült és minden kétséget kizáróan római falmaradvány határozza meg. Anélkül, hogy ennek alaprajzát hitelesnek fogadnók el, megállapíthathatjuk, hogy saroktoronyról van szó, amelyből észak felé fal ágazik ki. A mostani ásatások szerint a saroktorony és a patkóalakú torony távolsága kb. 23 m. Legyezőalakú tornyunk és a hídpillér alapozásakor feltárt falmaradvány közötti távolságra két patkóalakú torony közbeiktatásával a 23 m háromszor mérhető rá. Ezen az alapon feltételezett második patkó alakú torony szemben van az Eskü-téri toronnyal. Ugyanezt a 23 méteres távolságot az Eskü-téri toronytól kezdve egy patkóalakú torony közbeiktatásával kétszer mérhetjük az új piarista épület faláig terjedő táborfalra, ahol az 1932. évi ásatásoknál Nagy Lajos egy bástyatorony szegélyét és lépcsőfokot tárt fel. A közbeiktatott feltételezett torony szemben van a jelenleg feltárt patkóalakú toronnyal. Ha a Duna felé mérjük a 23 méteres távolságot, az így nyert po»t a hídpillér alapozásakor előkerült falmaradvánnyal összekötve nagyjából egybeesik az ebből kiágazó fallal. A tábor keleti falának meghatározásánál két adatra támaszkodhatunk. Az egyik Friedreich Endre : A budapesti piarista telek története c. könyvében (27. old.) az alábbi leírás : »A Galambutcai szárny alatt 4-—6 m mélységben hatalmas, faragatlan kövekből való 3—4 méteres falakhúzódnak a templom felé. Ezeket eltávolították . . .«. A leírás ráillik a táborfalra. Második adatunk negatív jellegű. A Belvárosi-templom szentélyének északi részén ásott kutatógödrünkben (1., 17. kép. G 6, M 9) nem találtuk a táborfal nyomait. A legyezőalakú saroktorony alapján a fal keletebbre nem eshetett. Feltehető, hogy a piarista-épület Galamb-utcai szárnya mellett 1932-ben feltárt fal- és lépcsőmaradvány egy saroktorony része. Az így rekonstruált keleti táborfal kb. párhuzamos a feltételezett nyugati fallal. A tábor rekonstruált alaprajza nagyjából rombus formájú. Belmérete 84—86 méter. A feltételezések természetesen igazolásra szorulnak. Ez azonban csak a későbbi ásatások során történhetik meg. M etszetek. M 1. (baloldal) G 1. 90, illetőleg 123 cm-ig temetkezési réteg feldúlt csontokkal. RÍ. Vörösesbarnára égett vakolattörmelék. 16 cm. Leletek : a) Középkori cseréptöredékek. Szürke és fehéres fazék- és pohártöredékek, külső oldalukon hornyolással. b) Világos téglaszínű fazék pereme és faldarabja. c) Fehérszínű keresztbélyeges cserépedény fenék (8. kép). R 2. Égési réteg. Agyagos talaj feketére égett fapernyékkel. 3 cm-es, a fapernyéktől egyneműen feketeszínű réteg. Alatta 3 cm-en a fapernyék elszórtabban jelentkeznek. Leletek : a) Szürke és fehéres színű középkori cseréptöredékek, erősen füstölődött felülettel. (Szürke peremdarab, szürke profilált faldarab (18. kép 1., 2.) stb. b) Elszenesedett állati csontok. R 3. Homokos, agyagos réteg. 6 cm agyag, 5 cm homok, 9 cm agyagos föld égési nyomokkal és cseréptöredékekkel. Leletek : a) Középkori cseréptöredékek. (Szürkére füstölt, durva szemcsés, valószínűleg korsótöredékek, vállrészen hornyolásokkal. Csillámporral kevert töredékek. Barnásszürke, simított, felületű töredék). b) Égett állati csont. R 4. Agyagréteg. 1—3 cm. Valószínűleg Duna-kiöntés. R 5. Római habarcsos törmelékréteg. 32 cm. Leletek : Középkori cseréptöredékek (szürkés, téglaszínűre égett füstös fazéktöredékek). 482