Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Bertalan Vilmos: A belvárosi plébániatemplom mellett folytatott ásatások 1944 nyarán 469-490

merőleges középkori falrész tövében, közvetlenül a római falon feltárt 24sz. sír (7. kép), amelynek temetkezési módja, tehát kora is azonos a Nagy I,ajos és I. Mátyáskori pénzzel meghatározható 26sz. sírral. Knnek alapján falrészünk Mátyás-kori állapota azonos volt a jelenlegi elpusztult állapottal. Az épületre vonatkozó kormeghatározó lelet cseréptöredékeken kívül nem került elő. A G 1 gödörben az épület pusztulását jelző R 1, R 2 égési rétegben szürke és fehéres anyagit cseréptöredékeket és egy domború körívbe írt keresztfenékbélyeges edény alját (8. kép), a G3 gödörben az előbbivel azonos szinten lévő égési rétegben egy hornyolt felületű fehéres cserépedény töredékét tártuk fel, amelyet hasonló keresztfenékbélyeg alapj án a XI11. századra tehetünk. (9. kép.) Hasonló korú az a majdnem teljes egészében összeállítható cserépedény is, amelyet a legyezőalakú római torony belsejében lévő égési réteg alatt ástunk ki. (10. kép.) A felsorolt régészeti adatok tehát arra mutatnak, hogy a római tábor délkeleti saroktornyát egy valószínűleg XIII. századi épület miatt bontották le egy szintre kb. 20 centiméterrel az eredeti római nívó alatt. Knnél a toronynál a római nívóra csak a templom déli oldalbejáratánál feltárt, alább tárgyalandó patkóalakútorony alapján következtethetünk. Ugyanis mindkét toronynál a fal alapja 70—75 cm-ig lazán, kötőanyag nélkül bedobált mészkő (11. kép.) és míg a patkóalakú toronynál e fölött 90 cm-es, erősen meszes, téglaporos vakolattal megkötött soros falazás következik a torony földfölötti részéig, a legyezőalakú toronynál 76 cm után megszűnik a fal. A középkori épület rendeltetésére vonatkozólag megkockáztathatjuk azt a feltevést a benne előforduló számos cseréplelet alapján, hogy vám- vagy révátkeléssel kapcsolatos épület volt, de valószínűbb az a feltevés, hogy plébánia lehetett, illetőleg annak gazdasági ügyeit szolgálta. A saroktorony feltárása után legfontosabb feladatunk a római tábor kelet-nyugat irányú déli falának meghatározása, illetőleg feltárása volt. Feladatunkat csak részben oldliattuk meg, mert a falakat elbontották és így a táborfal irányát — ha minden kétséget kizáróan is — csak az elbontott falak nyomai alapján lehetett megállapítani. Kiindulási pontunk az a falcsonk volt (12. kép.), amely a szentélyzáródás sarokpillére tövében a római toronyból kiágazik 6. kép. — Rétegek a G 7 kutatógödörben. 476