Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: A Fővárosi Múzeum rómaikori kutatásai és az Aquincumi Múzeum gyarapodása az 1943-1944. években 451-467

A Fővárosi Múzeum rómaikortörténeti osztálya, az Aquincumi Múzeum a II. világháború ezen évei folyamán munkatervében két feladatot tartott elsősorban megvalódtandónak : 1. Kikutatni azon kevés, rómaikori régészeti szempontból megvizsgálandó, beépítés előtt álló telket Óbuda területén, amelyekre azonnal építmény kerül; 2. Mivel azonban a háborús anyaghiány miatt ezen években kevés helyen történt építkezés, ezt az alkalmat arra használta fel, hogy az Aquincumi Múzeum épületei körül még fel nem ásott területdarabokat is kikutassa és ezáltal a polgári városrész képét teljesebbé tegye. Gazdag leletanyàgot eleve nem ígért ezen ásatás, tekintettel arra, hogy a terep itt helyenkint teknőszerű mélyedést mutat, de a múzeumépület tervbevett kibővítése végett is fel kellett ásnunk a múzeum melletti területet. így az újonnan épülő múzeumi épületszárnyak kikutatott területen épülhetnek meg. Előző jelentésünkben (Budapest Régiségei XIII., 1943., 357) már röviden megemlítettük, hogy a Pók-utca 1. • sz. telken (Frindt-Yendéglő, azelőtt a Krempl-málom), az ú. n. I. amphitheatrum-tól keletre, az aquincumi polgári városrész északi kapuzata feltárását kezdtük meg. Ezen ásatásunk (lelt. sz. : 1942/6.) csak az ősz végével kezdődhetett meg (a vendéglő nyári kerthelyiségéről lévén szó) és ezért átnyúlt az 1943. év elejére is. Azt a feltevésünket, hogy az aquaeductus elképzelt vonala és a Nagy Lajostól már nyugatabbra megtalált északi városfal képzeletben meghosszabbított iránya metszési pontjában városkapu lehetséges, a hely felásása igazolta. A kis leletektől (terra sigiUata-cserepek, érmek, festett fal darabjai, hatszögű padozattéglák stb.) eltekintve, amelyeket ezen ásatásunk részletes ismertetésében (a Budapest Régiségei következő kötetében) szándékozunk értékelni, itt most csak a következő megállapításokat bocsátjuk előre. A kapunyíláson át kivezető littest mentén lakóházak (?) nyomai lehetnek ezek az apró leletek és az itt megállapított falmaradványok a városfalon belül. A lakóházak (?) talán a városfalig végigkísérték á kivezető ùtat. A déli városkapunál a collegium centonariorum, a tűzoltóság székháza került napfényre (Ld : Nagy Lajos, Kuzsinszky Emlékkönyv-Laureae Aquincenses II., 182—.)., ezért középítmény-félét várnónk az északi kapuzatnál is, de itt ilyesmi feltételezésére egyelőre semmi támponttal nem rendelkezünk. Árkainkkal ez alkalommal három aquaeductus-pillért tártunk fel. Egyik beleesik a városfal irányába. A vízvezeték és a városfal nem egyszerre épültek. Előbb volt meg az aquaeductus. A városfal az irányától, bár alig észrevehetően, eltér az irányába eső pillér kedvéért és erre mintegy rátámaszkodik, A kiugró kaputornyok későbbi hozzáépítések a városfalhoz. Az említett aquaeductus-pilléx padkáján kezdték el alapozni a torony falát, illetőleg alapozásának az alja 55 cm-rel magasabban kezdődik, mint a városfal alapozásának a feneke. Falvastagság a tornyoknál átlag két méternyi. Mivel a kiugró kaputornyok a késő rómaikorból valók, beugró kaputornyok nyomait pedig nem állapíthattuk meg, ezért arra kell gondolnunk, hogy az aquincumi polgári város (Ld az 1. sz. képet.) északi kapuja — korábban — oldalozó tornyok nélkül létesült. Ez egyáltalán nem jelent egyedülálló esetet. Ilyen, tornyoknélküli kapuja volt p. o. Thamugadi-nak is (ma : Timgad, Északafrika), amely Kr. u. 100-ban már fennállott ( Holtzinger, Timgad, 2—3., Bormann u. Graul szerk. : Die Baukunst III. 1. Heft), ill. ekkor rendezték be táborhelynek. Az aquincumi polgári városrészt is kb. ebben az időben, a Kr. u. II. század elején (Ld. Nagy Lajos, op. cit. 191) vették körül védőfallal. 453