Budapest Régiségei 14. (1945)

Garády Sándor: Budapest területén végzett középkori ásatások összefoglaló ismertetése, 1931-1941: 2. közlemény 397-448

vagy az is lehetséges, hogy a Tabán olyan helyein rejtőznek, amelyeket nem volt módunkban felásni. Kétségtelen azonban az is, hogy ezen a helyen állandóan vásárok voltak, hiszen a kispesti rév összekötőkapocs volt kelet és nyugat között. Az agyagáruk egy része tehát nem helybeli készítmény, hanem idehozott. Persze nagyon nehéz a talált anyagnak ebből a szempontból való teljes szétválasztása, éppen azért, mert fazekasműhelyeket nem találtunk. Bbben a tekintetben a Csalogány-utcai ásatások anyagának ismertetése fog erre a kérdésre legalább fényt deríteni. Az agyagáruk után még az üvegárukról kell szólanunk. Két kisebb palackot és egy vázát kivéve persze csak töredékekről beszélhetünk. Az üvegleletek nagyobb része a XVII—

XVIII. századból való. Bzek nagyon változatosak, díszesek, festettek, de mostani feladatunk körén kívül esnek. A XV—

XVI. századból eredők a köldökös üvegek töredékei, továbbá talpas poharak csigavonalban összetekert szálakból készült talpa, végül úgynevezett kotyogós üvegek töredékei. Csavaros nyaktöredék több van. Bzek mindötágúak. Az egyiknek a teste nyolcszögletű, tizenkétgerezdes. Az Iparművészeti Múzeumban levő két ép példány, a Delhaes-féle hagyatékból, külföldről került hozzánk. Bzek nyaka négyágú, az egyiknek teste hengeres, 10 gerezdes, a másiké gömbalakú. A Tabánban találtak azért töredékeikben is becsesek, mert a fentiektől eltérőek és valószínűleg hazai készítmények. Megemlítendőnek tartjuk, hogy a lebontás területén hét jó állapotban levő, kőből falazott kutat találtunk. A kutak korára nézve közelebbi támpontokat nem tudtunk találni, mert nem volt # módunkban azokat kitisztítani, illetőleg kikutatni. Záradékul a Tabán területén talált közép- és renaissancekori érmékről adunk egy összeállítást. 44. kép. — Tabán Vízvezetéki cső. 440