Budapest Régiségei 14. (1945)

Gerevich László: Középkori budai kelyhek 333-378

mázasát szintén fölvetették. Csak belső érvek szólnak amellett, hogy a remek renaissance munka budai ötvösműhely terméke lenne.

62 Teljesen más világba vezet a második, bizonyosan budai mestertől származó aranyozott ezüst kehely, a budai Szent János kápolna kelyhének párja, mely a Mátyás templom kincstárából származik és 1756-ban a budaújlaki templomnak kölcsönözte tett ki.

62 Ez a díszítésekkel agyonhalmozott jellegzetesen magyar kelyhek típusába tartozik, melyek virágkora a XV. század végére és a XVI. század első felére esik. A kehely kupája magas, meredekfalú, alja öblös, bár a korabeli kupákhoz viszonyítva inkább csúcsosnak hat. Az egész forma kissé harangalakú, szája a kupaperemhez közel kifelé hajlik. Kupája alsó kétötöd részét kosár borítja, melynek pártája hiányzik. A kosarat vastag sodronyszál zárja le. Díszített belső felületét vastag sodronyszál osztja hat lándzsa vagy virágszirom alakú mezőre. A sodronyszálak között kialakult egyenessel és homorú ívvel határolt háromszögben, három, ezüst színben hagyott eperlevél között egy-egy szem öntött eper helyezkedik el. A virágszirom alakú mezőt és az alsó háromszögeket dupla vékony sodronyszálas körök által bezárt hat kisebb sodronyszálas kör díszíti. A körök közepét és érintkezési pontjait bőrtűk élénkítik. A vastagabb sodronyok érintkezését ezüst színben hagyott stilizált tölgyfalevelek tüntetik el. A nyomott alma-idomú nodus alatt és fölött hatoldalú száron vésett humanista betűket találunk. A fölirat Dl VIN A, GRACIA. Nodusa a zárt gerezdes és a virágos nodus kombinációjából származik. Ez a késői forma is a kehely késői készítésére enged következtetni. A nodus felületét negyedkörívű függőleges abroncsok váltakozva tagolják széles és keskeny gömbcikkfelületekre. (Természetesen ezek nem szabályos idomok, hanem ellapultak.) A keskeny gömbcikk felületét áttört öntött indák, a szélesét az öntött eper középpont körül tömött szirmok, távolabb áttört, laza indák töltik be. A díszítések öntött ezüstből készültek. Hatszögletű, sima száröve renaissance profilozású. A talpnyak szétterülő hatoldalú gúla, mely hat karéjban záródik, szélén és élein vastag sodronyszál fut végig. A felület filigrán díszítése kisebb sodronyos köröket magábafoglaló nagyobb sodronyos körökből és szabálytalanul elhelyezett bőrtűkből áll. A karélyok elválásánál a stilizált tölgyfaleveleket ezüst színben hagyták. Talpszegélye magas, függőleges, áttört indával díszített. 358