Budapest Régiségei 14. (1945)

Gerevich László: Középkori budai kelyhek 333-378

ilyen nagyobbszerű alkotása kevés maradt fenn az országban, de meg ezeket az emlékeket is vagy idegen importárunak tartják (Erzsébetoltár), vagy idegen mester műveinek, vagy készítési helyük bizonytalan (a két aacheni Nagy Iyajos címer). De vannak az országban egyszerűbb emlékek, melyek bizonyítják, hogy a technikát ismerték és számos esetben alkalmazták. Sok áttetsző zománccal díszített kehely maradt ránk. Vannak azonban bőven példák gazdag figurális díszítésről is a márpodi (Szeben vm.), kőszegi, nagyselyki kelyheken, szepesbélai oltárkereszten és a körtvélyesi ciboriumon stb. Nincs okunk tehát arra, hogy a lajstromokban előforduló ezüstzománc művek hazai eredetében kételkedjünk, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy leltáraink, sőt a budai kincsek lajstromai is számos esetben emlékeznek meg ezüst vagy aranyozott ezüst képekről. Ferdinánd által készíttetett pozsonyi leltárak műtörténeti értékelését figyelmen kívül hagyták, holott a királyi kincstár és az említett budai templomok kincseinek zöme készülhetett Budán. Az összkép megrajzolásánál ezekre a leltárakra is kell támaszkodnunk, mivel a kincs jelentős részét beolvasztották és az esetleg megmaradt emlékek azonosítására kevés remény van. A lajstrom feltűnően sok zománcos emlékről beszél. A kelyhek egyikét Szent Sebestyén képe,

39 egy zománcos képet pedig a Szentháromság ábrázolása díszítette. Említ a lajstrom ezenkívül egy zománcos aranyozott ezüst oltárképet Mária hét boldogságának ábrázolásával. A feljegyzésekben előforduló ezen ötvöstárgyakat az ezüstzománc technikájú emlékek körébe sorozhatjuk. A kelyhek között azonban nemcsak áttetsző zománcú kelyhek, hanem túlnyomó részben sodronyzománcos kelyhek is voltak. A leltárakból ha mást nem is, de a technikát Sok esetben meg lehet állapítani. A serlegeknél pl. meg van említve, hogy zománcos rózsákkal díszítettek, ami nyilván sodronyzománcra vonatkozik. Ugyanígy említés tétetik lombdíszes serlegekről és kelyhekről, mely ötvösművek korát és stílusát pontosan ismerjük. A lajstrom alapján különösen kedvelt eljárásnak látszik a hólyagos díszítés, melyet elsősorban kelyheken, serlegeken és ivókupákon alkalmaznak. A XV. század végéről sok egyházi és profán hólyagos díszítésű emlék maradt ránk. A leltár tanulságai világánál a bécsújhelyi Mátyás serleg magyarországi, sőt budai származása valószínűbbnek látszik. Ezenfelül ismerünk még Corvin címerrel ellátott serlegeket

40 (Wasserburg). 341