Budapest Régiségei 14. (1945)

Nagy Lajos: Egy sisciai terra szigilláta-gyár termékei Aquincumban 303-331

vagy világosvörös, vagy sárgásvörös máznak. Az edények formája a Dragendorff 37. számú, mely már Pompejiben fellelhető a Kr. u. 69 és 73-as földrengések közti időszakból. Eredete a fémművességre nyúlik vissza, a bronzedények trébelt készítési eljárását utánozza. A Dragendorff 37. sz. forma a 29. sz. forma átalakult, leegyszerűsített változata. Már előre meg. kell jegyeznünk, hogy ismertetendő edénytöredékeink és mindazok a példányok, melyek velük egy gyárból kerültek ki, jelleg% szigilláta töredék Aquincumból, Aquincumi Múzeum. zetes sajátságaik révén rögtön elárulják helyi, pannóniai származásukat. Ilyen sajátság például a talp kiképzése. Szemben a nyugati készítményekkel, nálunk a tálak talpát egyszerre öntötték ki a mintatálból s utána gömbölyítette le a fazekas késével a kívánt módon. Ezt az eljárást igazolják azok a tálak, amelyek talpa még egyenes és élesprofilú maradt. Azokat a terra szigilláta darabokat, melyekről itt részletesebben szeretnénk megemlékezni és készítési helyüket meghatározni, 1935-ben, mikor az óbudai Külső-Szentendrei-úton csatornázási munkálatok folytak, Szilágyi János mentette meg. Vizsgálódásaink körébe a korábbi leleteket és más lelhelyek anyagát is be kellett vonnunk. Két darab lelhelye az aquincumi katonai tábor északi kapuja közelében volt, ahol II. század elejei terra szigilláta töredékekkel és érmekkel 308