Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

kettéfésült, s azután természetes rendezetlenséggel leomló haj, különösen pedig a homlok közepét élénkítő kis hajtincs, a fej tartása, az arc jellege nem hagynak kétséget aziránt, hogy az ábrázolt népiségét a híres firenzei ú. n. Thusnelda-típvis

135 körében kell keresnünk. Ugyanez a hajviselet ötlik szemünkbe egyébként a Gemma Augustea alsó részén (a bal sarokban) ülő germán nőn is. Mindezek régebbi, talán még a hellenisztikus művészetben, a fogoly gallus nővel kapcsolatban kialakult előképre : a fogoly barbár nő megadóan fájdalmas alakjára mennek vissza. A mi brigetioi szobrocskánk külön értéke, hogy ezt a típust (esetleg éppen helyi műhely produktumaképpen) még a Kr. u. II. század végén is híven megőrizte. * Mint láttuk, a pannóniai germánábrázolások — kevés kivételével — a II. század második felében lezajlott quád-markomann háborúkkal vannak egyrészt tartalmi kapcsolatban, vagy azokkal kapcsolatban váltak a római művesség tartalmi és díszítő elemeivé. Már régen kedvelt témája volt a római művészetnek és iparnak a barbárjellegű, így a germánalakok ábrázolása. Már Tiberius és Germanicus győzelmei után, majd Traianus idejében is a gyűlölt germánoktól való félelem alóli felszabadulás érzete válthatta ki ezt a római, s így a provinciális művességben. Az éremverésben is megnyilatkozik ez, miként arra Alföldi a germán nő szimbolisztikus jelentőségével kapcsolatban rámutatott. A mi esetünkben pedig a Marcus-érem ennek tüntető bizonyítéka megkötözött álló germánnal és gyászoló germán nővel. Hogy a brigetioi kis bronzbüszt — mint Hekler vélte — az I. századba lenne datálandó, fentiek után tarthatatlan. Az adamklissii emlékmű basterna-típusaival való rokonsága — mint régebben gondolták — szintén nem áll. Az ismertetett emlékek között művészi készség szempontjából és tartalmilag is kétségtelenül kimagaslik. Külön értéke, hogy jellegzetes fejével, festőién elrendezett hajával és külön esztétikai hatást nyújtó nodus-ávdl éppen ezen germántípus legrégibb megmaradt képviselőjéhez, a hellenisztikus görög művészet egyik ragyogó emlékéhez, a brüsszeli márványfejhez áll legközelebb. Régi tradíciók őrzője tehát, mint a császár jelene tes domborművek és lepényminták. 258