Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

Ugyanez áll azonban a másik emlékre, a dunapentelei (Intercisa) kis bronzfejre (25. kép) :

112 ugyanazt a nyugodt, előkelő fej tartást és arckifejezést találjuk meg rajta. Mindössze csak 4-2 cm magas. Természetellenesen hosszú (csőszerű) nyakával tulajdonképpen valami vastárgy (valószínűleg kés vagy kulcs) fogantyúja volt. A hüvely szerű, lefelé bővülő nyakrészben elrozsdált vas maradéka látható. A hüvely alsó vége két bemélyülő vonallal díszített. A hosszúkás arcon (amelyet a hegyes szakáll még hosszabbra növel) ugyanaz a markáns kifejezés és ugyanazok a jellegzetes, népi sajátosságok figyelhetők meg, mint a brigetioi büsztön. Természetellenesen nagyok a (C, illetőleg fordított C alakban megmintázott) fülek. Hajviselete is teljesen egyezik a szőnyiével : itt hátulról és a baloldalról jobbfelé fésült haj a jobb halánték fölött csomóra kötött. A csomó viszont itt jobban simul a fejhez, de így is jól megfigyelhető annak csomózása. Figyelmen kívül hagyva azon egyezéseket, amelyek utóbbi két emléken azok népi sajátságait és stilisztikai kivitelét illetőleg jelentkeznek, egy mindkettőn észlelhető különös s eddig másutt nem tapasztalt, vagy talán figyelemre nem méltatott jelenségről kell megemlékeznünk, amely az emlékek közeli rokonságát még jobban kidomborítani látszik. Míg a brigetioi kis bronzbüsztöt meg nem tisztítottuk, ez a fontos jel nem tűnhetett fel. A fejtetőn elől látható, kb. 5 m

/

m átmérőjű, bemélyülő kerek lyukról van szó. Belsejében töréses a felület, valami kiállhatott tehát innen. Hasonló kerek lyukat találunk az intercisai kis fej homlokának jobboldalán is, amelynek átmérője arányosan csak 3 %, mélysége pedig kb. 1-5 %. A már említett karikatúra-fejet leszámítva, ahol hasonlóan kerek, de kiemelkedő pont található a bal halánték fölött, ez a különös lyuk — tudomásom szerint — eddig csak fenti két esetben volt megfigyelhető. Hogy ezen feltűnő jelnek értelmét, jelentőségét kutathassuk, a germánok gyakran megtárgyalt népi hajviseletével

113 kell előbb röviden foglalkoznunk. Tacitus a suebus-okról szólva

114 megemlékezik ezen hajviseletről : »Insigne gentis obliquare erinem nodoque substringere. Sic suebi a ceteris Germanis, sic sueborum ingenui a servis separantur. In aliis gentibus, seu cognatione aliqua sueborum seu, quod saepe accidit, imitatione, rarum et intra iuventae spatium, apud suebos usque ad canitiem, horrentem capillum 252