Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

kidolgozott háta is mutatja. Hátrakötött kezű (?) vagy táncoló germánt, talán éppen germán foglyot ábrázol a legjellemzőbb népi külsőségekkel : meztelen felső testtel, bokáig érő, szűk, csavart nadrággal s suebus eredetű germánokra jellemző hajviselettel, a kiálló haj csomóval. Utóbbinak a szokatlanabb baloldalon való megjelenésével majd a másik probléma tárgyalásánál fogunk foglalkozni. Az első kérdés szempontjából bennünket most a nadrágját tartó öv alatt, a hastájon látható lapos, kerek szegfej érdekel. Mindenek előtt meg kell állapítani, hogy a kerek korongot tényleg szeg, illetőleg inkább szegecs módján alkalmazták. Hátsó vége a fényképen is jól látható. Nem áll tehát Kennernek a brigetioi kenotáfium tárgyalásánál idézett megállapítása, hogy a szeg »nicht ganz durchgeht ; man gewahrt auf der Rückseite von dem Ende des Nagels nichts.« Ezzel szemben a szeg — miként arról értesültem

108 — hátul is szegecs módjára szétlapított. Fontos tudomásul vennünk ezenkívül azt is, hogy a szegecs a szobrocskával azonos anyagból : bronzból van s azonfelül patinája is ugyanaz ; azzal tehát egykorú, egyidőben, egyszerre készült. Kinagyolt háta miatt joggal merül fel a kérdés, hogy valaminek, pl. fából készült tárgynak az applikációja volt, amely esetben fel kellett erősíteni is a fára. Bitekintve attól, hogy egy éppen a test közepében alkalmazott szeg ezt a feladatot meg nem oldhatta, mert előbb-utóbb meglazulva a tárgy könnyen elfordulhatott eredeti helyzetéből, az antik művészet ilyen brutálisan ható megoldást nem ismert. Feltétlenül ellentmond ennek a szegecs hátsó fejének a leverése is. Az arc bizarr, de kifejező volta mellett is mozdulatban, formában, a musculatura hangsúlyozásában művészi készségről tanúskodó szobrocskán igen harmonikusan helyezkedik el az öv alatt a korong. Annak szegecs útján való kiemelkedőbb, plasztikusabb ábrázolásával a kis szobor mestere vagy a minta készítője az ősgermán viseletből, sírokból ismert övkorongot (az ú. n. Gürtelplatte-t) akarta érzékeltetni, kihangsúlyozni, miként azt a brigetioi dombormű ismertetésénél is igyekeztünk bebizonyítani. Itt említjük meg a közeli Carnuntumban lelt szerényebb mellszobrocskát (a Carnuntumi Múzeumban, Deutschaltenburg), amely időbelileg és stílusbelileg egyaránt a következőkben tárgyalandó két bronzfejjel, illetve mellszobrocskával tart közeli rokonságot.

109 248