Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

végére vagy a III. század elejére tehetjük. Priapikus jellege miatt pedig ezen emlék egyben abba a csoportba is sorozható, amelyről a komikus jellegű és formájú, germánokat ábrázoló bronzszobrocskákkal kapcsolatban lesz szó. A sa variai agyagszobrocska magassága 9-8 cm. A másik emlék negatív agyagminta (20. kép 1—2. sz.), amely 1934-ben a brigetioi (szőnyi) tábortól keletre eső első burgus (Kuruc-domb) melletti rómaikori fazekastelepen végzett ásatásunk folyamán került napfényre.

98 Germánt ábrázoló arcnak a mintája, amelyből akár agyag-, akár bronzfejet lehetett kinyomni, illetőleg kiönteni. A minta mindössze 40% magas és 36% széles, öntvénye, tehát maga a fej pedig 31 x22 % nagyságú. Mint azt az öntvény képe mutatja, fej elülső részével van dolgunk. Hz a kétségen kívüli germán arc rokon vonásaival megerősíti az előbbi, savariai agyagszobor germán jellegét. Legfeltűnőbb a szakáll azonossága, majd a bajusz háttérbe szorítása, sőt ez esetben annak szinte teljes elmaradása ; a széles orr s a pofacsontok hangsúlya jellemzi a szőnyi mintát is. A szemek itt is élénkek, a szemöldökök viszont mintegy egymásbafolyó zsinórral jelzettek. A fülek közül itt is csak a bal látható, csak az van megformálva. Az etnikai azonosítás szempontjából oly fontos haj itt is elfödi félig a homlokot ; azonfelül azonban balról jobbra fésült és a jobb halánték felett (a lenyomaton) a tipikus germán hajcsonióba, nodus-h'd kötött. Bizonyos groteszkség, komikus vonás jelentkezik azonban ennél a fejnél is, amire már az előzőnél céloztunk. A következő fejezetben alkalmunk lesz egy brigetioi leihelyű szép bronz mellszobrocskával és germán nő kisbronzának töredékével foglalkozni, amelyekkel kapcsolatban (egyéb adatokra is támaszkodva) lehetségesnek tartjuk, hogy azok Brigetioban, a Duna szemben levő északi partján lakó quádok és markomannok egyik állandó és legfontosabb érintkezési pontján keletkeztek. A brigetioi agyagmintával e tekintetben kézzelfogható bizonyíték van kezünkben, hogy a Kr. u. II. és részben még a III. században e területen divatos germán-figurák helyben készültek. A germán betörések, majd le vereteseik emléke, a germán rabszolgák sajátságos külseje, különösen pedig jellegzetes hajviseletük élénken hatottak a római művesség fantáziájára is s készítményeik soraiból nem 244