Budapest Régiségei 14. (1945)
Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281
fejeivel, hogy szinte az az érzésünk, mintha fejecskénk egyenesen onnan lenne kivágva. Ez esetben tehát a 76 % hosszú, 43% széles és 32 % magas mécsesben az I. és II. század fordulója körüli időben készült művel van dolgunk, amely az eddig ismertetett ábrázolásoktól több tekintetben lényegesen eltérő korábbi típust képvisel s amelynek forrását a Traianusoszlop történelmi domborműveit alkotó művészetben kell keresnünk. Egyéb aquincumi agyagtermékek bebizonyított eszéki (Mursa) exportját 96 tekintve, ezen germánfejes agyagmécses készítői műhelyét is joggal kereshetjük északabbra, talán éppen a quádokkal közvetlenebbül és állandóbban érintkező Aquincumban. A korai mécsforma is éppen Aquincumban fordul elő még Traianus idejében is. 97 A következőkben ismertetendő két tárgy tulajdonképpen már átmenet az agyagplasztikából a kisbronzokhoz. Az első agyagszobrocska (19. kép.) Savariaból, amely az 1938—41. évi szombathelyi ásatásaink folyamán agyagműves műhely közelében a cella trichora és a soproni kapu nyugati tornya közötti területen került napfényre. Barbár rabszolga álló alakját ábrázolja, amelybe azonban — valószínűleg az agyagműves tudatlanságából — phallitikus, illetőleg priapikus motívumok is keveredtek. Ivábfejei, balkar tőből, jobb kézfej alkar-résszel, valamint a phallus letörtek. Meglepő a kis szobron az, hogy világos sárgás-barna ólommázzal borított. Kissé széttartott lábain nyugodtan állott, testhez simuló, könyökben behajlított jobbjával a túlzottan kihangsúlyozott nemi szervek felé nyúlhatott, balkarját — a vállkiindulásból és a bal halántékon látható tapadási foltból következtetve — felemelve tartotta. Nagy ovális tapadó felület látható a fejtetőn is, miből feltehető, hogy valamit vitt a fején s ezt tarthatta egyensúlyban bal karjával. Fejtetőről előrefésült haja (a jobb fület is elfedve) rendezett csomókban kucsmaszerűen takarja fejét, hátul a tarkó fölött kidudorodás figyelhető meg, amely könnyen összefügghetett a fejtetőn tartott dologgal. A kissé jobbra és lehajtott fejen az igen keskeny arc hegyes szakállban végződik. Az arc finomabb vonásai sokat szenvedtek, durvultak a mázbevonás folytán. Szemei így is beszédesnek, szúrósnak látszanak, orra (ma részben le is kopott) tompán széles, bajusza is megállapítható, feltűnően keskeny az álla. Mindezekből s az erősen kidomborodó pofacsontból is, már germánra is következtethetünk. Felső242
