Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

jobb bázist nyernek a Duna északi partján Pannónia állandó zaklatásához. Traianus-nak Dácia meghódításával kapcsolatos tettei nyomán áll be viszonylagos nyugalom ezen a területen is. Ez időből, a II. század elején, találkozunk az első nyugati-germán vonatkozású emlékekkel Pannóniában. A hadrianusi aránylagos eseménytelenség után Antoninus Piusnak egy Carnuntumban lelt bronz érme REX • QVADIS DATVS-körirattal (L. a záróképet ! ) a quádoknak az impériummal kapcsolatos hűbéri viszonyáról tanúskodik. Másként alakult azután a helyzet Marcus Aurelius alatt. Mindjárt uralkodásának legelején, 160-ban heves harcok törnek ki. A támadásba lendülő barbárok délre tendálásának okát igen plasztikusan jellemzi Alföldi András : 18 »A barbaricum területére beszögellő pannóniai Duna-könyök és a moesiai front előtt elterülő hatalmas, természetes hídfő, Dácia között ott tátongott a Duna-Tisza közén még egy terjedelmes tölcsér, amely a tót felföldön óriási rezervoárrá tágult. S világos, hogy ennek a tölcsérnek tartalma csak addig nem szakadt rá a délre eső területekre, míg a felülről jövő nyomás nem volt túlságosan erős. . . Az északi germánság megmozdulása ugyanis Marcus Aurelius korában oly erővel sújtotta a Kárpátok alján élő barbár törzseket, hogy csak másfél évtizedes nehéz harcok árán lehetett újra megfékezni őket.« A nyomás mindjárt kezdetben oly vehemens volt, hogy már 166-ban sikerült a quádoknak és markomannoknak Pannóniába átmenetileg benyomulni, 169-ben pedig végiggázolva a virágzó provincián, Itáliáig nyomulnak előre : Aquileia megszállása és Opitergium elpusztítása jelzik előrenyomulásuk határát. Ez a veszély természetesen a legnagyobb erélyt váltotta ki Marcusból : nem elégedett meg kiűzésükkel, hanem a Dunán keresztül germán területre nyomult előre. Békekérések és ismételt felkelések váltják fel egymást ezen az ú. n. quád-markomann-háborúk folyamán. A Dunától északra semleges terület, egy demarkácionális zóna létesül római impérium alatt. A germánok Marcus másfelőli elfoglaltságát azonban újból és újból kihasználják, míg végre a császár az egész barbár terület meghódítását, Marcomannia, illetőleg a Kárpátok koszorújáig" terjedő Sarmatia provinciák alapítását, bekebelezését határozza el. E nagyszabású és esetleg évszázadokra kiható terv befejezésében a halál akadályozta meg őt, aki ezzel először vetette fel »a régi, a Kárpátokig érő Magyarország területének egységbe való fogását a Nyugat védelmében/'

19 2Í0