Budapest Régiségei 14. (1945)

Tompa Ferenc: Adatok Budapest őskorához : 2. közlemény 7-28

vederként, hanem rendszerint földbe ásva, élelmiszer tárolására használták. Hasonló edényeket találtam már a Hatvan-strázsahegyi bronzkori lakótelepen, valamint Tiszakesziben is egy bronzkori lakóház belsejében, ahol a teljesen hasonló alakú edény ugyancsak a lakóház padlózatába volt beásva. Edényünk aránylag kurta nyaka ívelt és ennek megfelelően a száj perem kihajló. A has domborulata szinte folytatása a nyak ívelésének. Az edény profilvonala erős öblösödés után a fenék felé hirtelen szűkül. A vállon egy ujj benyomással díszített plasztikus bordadísz fut körül, amely három helyen kissé megvastagodik. Színe vörösesszürke. Magassága 51 cm, szájátmérője 27 cm. (2. kép. 11.) 2. Következő edényünk ugyancsak urnaszerű, ívelt nyaka és peremkihajlása is azonos. A has domborulata azonban mindjárt a váll alatt kezdődik és ennek következtében az edény has alatti része kissé megnyúlik. Ugyancsak a has alatt egymástól egyenlő távolságra négy hosszúkás vízszintes bütyköt látunk, amelyek az edény felemelésére szolgáltak. A hosszanti bütyköknek hasonló célra való alkalmazása nem ismeretlen a bronzkori hombároknál sem, de a korai vaskorban még gyakrabban találkozunk velük. Ugyanityen fogantyúkat találunk a szkíta agyagművesség házikerámiájában. Bnnek az edénynek a formája a magasan öblösödő hassal és ennek megfelelően széles vállal már inkább követi a korai vaskor szokásos urnatípusait, az aránylag kurta, ívelt nyak azonban még bronzkori tradíció. Az edény színe szürkésfekete. Magassága 59*5 cm, szájátmérője 34 cm. (2. kép. 12.) 3. A továbbiakban négy olyan élelmiszertároló edényt mutatunk be, amelyeknek alakja már nem urnaszerű, hanem formájuk után is csöbröknek, vagy másként hombároknak mondhatók. Ezeknek a hombároknak legfőbb jellegzetessége, hogy szájnyílásuk nagyon széles, átmérőjében szinte megközelíti a has öblösödését. A nyakrész úgyszólván csak egy, a perem alatt körülfutó csatornából áll. Ez az edényforma a bronzkorban meglehetősen ismeretlen és szinte kézenfekvő az összefüggése a korai vaskor bronzból készült vedertípusával. Ezek a bronz vedrek éppen az Alföldön kerültek elő nagyobb számban. Elég, ha itt a hajdúböszörményi kincsleletre és a Nyírségben talált bronzedényekre utalunk. Az első hombár alakja tojásdad, legnagyobb öblösödése tehát kb. az edény félmagasságában van. A kissé megvastagodó perem kihajlása igen enyhe. 20