Budapest Régiségei 14. (1945)

Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota : az 1941. évi ásatások az óbudai Hajógyárszigeten 29-153

109 Wirth, Röm. Wandmalerei 68. o., Abb. 29; egy rómaikorabeli eletisisi példához Id. Wirth, Röm. Mitt. 44, 1929, 159. ö., szintén Hadrianus császár idejéből. no Wirth, Röm. Wandmalerei, a római birodalom falfestészetében a következő korszakokat különbözteti meg: I. flaviuskori stílus Kr. u. 35—100; II. philhellénisztikus stílus Kr. u. 100—160 ; III. Antoninus-korszak Kr. u. 160—220 ; IV. illuzionista-stílus Kr.u. 220—260 ; V. Gallienus korszaka Kr. u. 260—270 ; VÍ. későantik stílus. m Ld. Wirth áttekintését : Rom. Wandmalerei 61. és 68. o. na Wirth i. m. 115, 132—4, 153—4. o. 113 A stíluskorszakok helyesirányú értékeléséhez ld. legutóbb : Nagy Zoltán, Szépművészet 1942. évf., 58. 1. 114 Wirth i. m. 124., 134. o. és Abb. 66. A színmezők magassága: 1-70 méter. us Wirth i. m. 148—9. o., 38. tábla. ne Wirth szerint : Kr. u. 160—220. in Nagy Lajos, Röm. Mitt. 41, 1926, 101 ; Szépművészet I. (1940), 31—33. o. us A festett falak általánosan szokásos rétegeződéséhez v. ö. legutóbb : Müller, Bericht über d. VI. intern. Kongress f. Arch., Berlin, 1939, 158—9. o. ; Steiner, Röm. Wandmalerei in Trier, Trierer Zeitschrift II. (1927), 67. o. ; a pompeji falfestményekkel kapcsolatban : Mau, Pompeii in Leben und Kunst 1900, 446. o. Gondosan megvizsgálták a polai római villa vakolatát is : Schwalb, Röm. Villa bei Pola, Schriften der Balkankommission II. 35—36. o. 119 A vakolatösszetétel és festési technika meghatározásánál segítségemre volt Molnár József úr, a Fővárosi Történeti Múzeum képrestaurátora. Szíves megállapításaiért és segítségéért ezúton is köszönetemet nyilvánítom. 120 Festők ellentmondó véleményei szembeállítva : Láng Nándor, A görög művészet története (Beöthy szerk. : A művészetek története I. 1906), 386. o. Legutóbbi hozzászólások : Wirth, Röm. Wandmalerei 28. o. ; Müller i. ni. 158. o. 121 Láng Nándor i. m. 387—8. o. m Gasparetz, Arch. Ért. 31. évf. (1911) 427—432. o. 123 A rómaikori festékanyagokhoz, amelyek ásványi, sőt részben szerves természetűek voltak, ld. : Raehlmann, Röm. Malerfarben, Röm. Mitt. 29. (1914), 220—236.0. Ld. még : Gasparetz, Arch. Ért. 32, 1912, 223—232. 123/a Az Aranyhegyi-árok =? Solymárpatak vonala Pilisszentkereszt felől a Rákospatak irányában húzódik eredetileg. Az új, Bécsi-úti temetőnél torkollott annak idején ez a patak abba a Dunaágba, amely a békásmegyeri határtól a Mocsárosnevű területen át (Aquincumi Múzeum és Római-fürdő között) délre kanyargott. V. ö. : Horusitzky, Hidrológiai Közlönv XVIII. (1938) évf. 159., 162—3. 1. Ugyanitt a XIX. mellékletként közölt térképen látjuk az Aranyhegyi-árok eredeti vonulatát a fent vázolt ősi és a luai állapota közötti időben : e szerint az Aranyhegyi-árok = Solymár-patak a Bécsi-úti temető területén túljutva (az Óbuda MÁV állomásnál előbb kezdődőleg az ú. n. Filatori-gátba szorítva), északnyugat-délkeleti irányban átvágott a Kaszás-nevű területen, majd a Szentendrei-tittal párhuzamosan haladt, végül a Kisdunaágba torkollott, a mai hajógyári öböl irányát véve fel. Gans-Nordhagen, Postglaziale Klimaänderungen, 305, mutatott rá, hogy a Kr. e. 120— Kr. u. 180 évek száraz korszakában csökkent a folyók vízállása. i23/b A kötőanyaghoz : M. Mérnök és Építész E. Közi. 1943, 25. szám, 5. o. (homokhoz 33—71 °/

0 égetett mész, ma 7—£% meszet kevernek). 124 A másodiknak kiásott legatusi palotához : Germania 12, 1928, 23. o. 125 Swoboda, Röm. u. romanische Paläste, 23. és 94.-95., Abb. 45. 126 Bonner Jbücher 126, 1921, 41., 42. o. 127 Rodenwaldt, Gnomon 2, 1926, 337. után : Lehner, Deutschtum und Ausland 23—24. Heft, Neue deutsche Ausgrabungen 1930, 189. o. 128 Koepp, Die Bauten des röm. Heeres, Germania Romana I. (1924), 19. o. 129 Bonner Jbücher 126, 1921, 41., 42. ; Koepp i. m. i. h. KO Ritterling, Arch. Ért. 41, 1927, 58. o. isi Kiizsinszky, Arch. Ért. 17, 1897, 401. o. ; Bud. Rég. 5, 134. o. Jónás, Bud. Rég. 12, 1937, 287, szerint a Laktanyautcában ráakadtak a praetorium-ra. Ugvanígv : Nagy Lajos, Bud. Rég. 12,'1937;270; Arch. Ért. 1945, 120, 2. j. 132 Salamon, Budapest története I. 328. o. Az óbudai Lánchídon felül 120 ölnyi, alul 37 ölnyire, egymástól tehát 157 (bécsi ?) ölnyi távolságban. 141