Budapest Régiségei 13. (1943)

Kuzsinszky Bálint (1864-1938) 7-10

a következő generáció bátran építhet. Mintaszerű vezetői a szakértők minden nyelvén tették közkinccsé fővárosunk elődje, a római Aquincum múltját. Tudományos cikkeiből érezhetjük nemes nagyvonalúságát és azt a tárgyilagosságot, amelyet előtte magyar régész még nem ért el. Egy gazdag aquincumi sírlelet ismertetésével kapcsolatban leszögezte, hogy a régészet ne csak az aranyleletek felszínrehozásában merüljön ki, hanem az olyan leleteket is vegye tekintetbe, melyek kronológiai szempontból biztos támaszpontot adnak a további kutatások számára. Ö volt annak, a ma már általános tudományos szempontnak legerősebb képviselője, hogy a földből együtt kikerült leleteket együtt kefl tartani. Mikor 1922-ben elhangzott a Régészeti Társulatban elnöki székfoglalója, Ö volt az, aki megcsonkított helyzetünkre utalva rávilágított arra, hogy a Dunamedencében az élet csak akkor válhat egységessé, ha ezt a területet, melyet a Kárpátok zárnak le, egységes kultúra hatja át. Most, amikor a Budapest Régiségei XIII. kötetét adjuk át a közönségnek, kötelességünk áldozni Kuzsinszky szellemének, aki folyóiratunk V—

XII. kötetében mintaszerűen mutatta be azokat az emlékeket, amelyek fővárosunk területén kerültek elő és mintegy okmánytárnak tekintett folyóiratával lehetővé tette a Szendy Károly polgármester szerkesztésében megjelent Budapest Története I. kötetének létrejöttét.