Budapest Régiségei 13. (1943)

Dobrovits Aladár: Az egyiptomi kultuszok emlékei Aquincumban 45-75

63 Róma, a Villa Doria Pamphili columbariumában : Abh. Bayer. Ak. d. Wissenschaften, VIII. VII. tábla, Reinach : Rep. des Peintures, p. 162. 1. ábra ; Keres, Waser i. m. 3308 hasáb. 64 V. ö. Lafaye i. m. 179. o. es így pl. Pompejiben, ahol a díszítőművészet telve van egyiptomi elemekkel, nemcsak, hogy népes Isisközösség és tekintélyes Isistemplom volt, de az Isistemplom alapjainak megvetése (még az ú. n. »oszk periódusra« esik) megelőzi az egyiptomi díszítőelemeknek a Kr. u. I. századra eső nagy elterjedését. V. ö. Lafaye i. m. 180. és kk. o. 66 Kuzsinszky, Budapest Régiségei, XI. 94. és k. o., 82. ábra, 136. és k. o., 120. és k. ábra, 157. o. 171. és k. o., 145. ábra, ill. 101. ábra 2. és 10. sz. stb. 67 Alföldi, Tonmodel u. Reliefmedaillons aus den Donauländern, Dissertaiones Pannonicae, Ser II. nr. 10, Taf. LXII. 1, 2, Déchelette, Vases céramiques ornés de la Gaule romaine, II. 250. o. nr. 10, Pagenstecher, Jahrbuch des Deutsch. Arch. Inst. 1912, 172. o. és 24. ábra. 6

s Az a feltevés, hogy az állatfejű alak novellisztikus eredetű, elesik, mert a pálmaág határozottan istennek jelöli és hogy nem a görög mythológiából származik, azt az Isis alakja teszi biztossá. en V. ö. Wittmann : Das Isisbuch des Apuleius 50 o. Pálmaág szamárfejű alak kezében : Wünsch, Archiv für Religionswissenschaft, XII. 21. és kk. o. 7 o Séth-Ty

phonra von. 1. Dobrovits : A római császárkori Osirisvallás megértéséhez, Egyetemes Philológiai Közlöny, 1933/34, különlenyomat, 33. és kk. o. Az aquincumi ábrázolás, mint Séth-Typhon : i. m. 36. o. Akármi is volt Séth állata korábban, későbben ezt kétségtelenül a szamárral azonosítják, nevét a szamár képével determinálják — és viszont : Erman-Grapow : Handwörterbuch der ägyptischen Sprache, s. v. sth és ; V. ö. még Plutarchos, De Isidé, 30. fejezet. vi Pap. Sail. IV, 6—3. Ehhez és a következőkhöz ld. Dobrovits, Osiris, 36. o. 72 Joachim Spiegel : Die Erzählung vom Streite des Horus und Seth in Pap. Beatty I. als Literatur werk, Leipziger ägyptologische Studien, Heft 9, S. 134. 73 Plut., De Is„ XIX. fejezet. 74 De errore profanarum religionum, ed. Ziegler (Teubner, 1907), 4. o. 75 Minucius Felix, Octav. 28 : a szamár együtt imádtatik Isisszel. 76 Preisendanz, Akephalos (Beihefte zum Alten Orient, H. 8.) 57. o. 77 Preisendanz, Papyri graecae magicáé, I. 77 o. és passim. 7 8 Wünsch, Verfluchungstafeln 104 és kk. o. 7 9 Jacoby, Archiv für Religionswissenschaft, 1927, 264. és kk. o.', Révai, EPhK. 1913, 12. es kk. o. ProcopéWalter : ARW, XXX. S. 34. kk. s o J egy

zeteini alap

j án. si Preisendanz, Akephalos — ilyeneknek tartja a római defixiós táblák ló (szamár-) fejű alakját. 82 Együtt: Tm 8, 22, 60, T 15. Külön a női mellkép (eltekintve a töredék T 109-től) Tm 41. 83 L. Kuzsinszky i. m. 114. és 137. o. 84 Aquincumi Múzeum, 7/1937. sz., 4 cm magas, 0-9 cm széles, 1 cm vastag, felülete kopottas, bal lába elől sérült. Valószínűleg szaita kori. 8 5 Oroszlán-Dobrovits, i. m. 74. o. 86 Egy Thoeriszekből álló arany nyaklánc van a Szépművészeti Múzeum birtokában is. 87 L,. pl. Du Coudray la Blanchère-Gauckler : Catalogue du Musée Alaoui, (Cat. des Musées et Coll. arch, de l'Algérie et de la Tunisie, Description de l'Afrique du Nord) 349. o. 8 8 Jegyzeteim alapján. 8 9 3-2 cm magas, 0-5 cm széles, 1 -7 cm vastag. 90 3-3 cm magas, 2-3 cm széles, 2-2 cm vastag. 9i 7-8 cm hosszú, 2-8 cm széles, 2-7 cm vastag, az állat maga 5-7 cm hosszú. A gyűjtő által megadott adatok szerint Óbudán találták szőlőhegyen rigolirozás közben, vette a Teleki-téren egy (1) pengőért. Kende Béla székesfővárosi műszaki tanácsos (Vízművek) tulajdona. 92 A bukaresti Severeanu gyűjteményben, jegyzeteim alapján. Ld. még Spiegelberg : Ein Ichneumonbronze mit hieroglyphischer und karischer Inschrift, Orientalische Literaturzeitung, 1928, 7, 545. o. 93 Sethe : Atum als Ichneumon, Zeitschrift für ägyptische Sprache und Altertumskunde, LXIII. 51. és kk. o. •/-