Budapest Régiségei 13. (1943)

Dobrovits Aladár: Az egyiptomi kultuszok emlékei Aquincumban 45-75

A szigilláták és a fehérvári dombormű még más szempontból legfontosabb emlékeink — a múmiáktól maguktól eltekintve. Mind a kettő kétségtelenül helyi kéz alkotása, helyi igények kielégítésére szolgál. Megmutatják, milyen mértékben és mikor volt itt élő ez a vallásosság. Bitekintve a csévi és tétényi felirattól, csak ez a két emlék jöhet, mint korhatározó, számításba.

152 Ritterling a csévi feliratot 170 körűire, a tétényit a III. század elejére teszi.

153 A többi emlék legnagyobbrészt évszázadokkal korábban keletkezett importáru. A Pacatusféle szigillata-gyár működése a Kr. u. II. század közepén indul meg, mivel a szamárfejű és Isis-mellképes bélyegzők már a későbbi termékek közül valók, nagy valószínűséggel 160—170 körűiről kell őket származtatnunk.

154 A II. századra tettük a fehérvári domborművet is, mégpedig inkább az első felére, mint a vége felé, mert a Marcus háborúinak kora kevéssé látszik alkalmasnak az ilyenféle emlékek keletkezésére. Ügy hisszük tehát, hogy nálunk az egyiptomi istenek kultusza a II. század 30—40-es éveitől a III. század elejéig virágzott leginkább. Kétségtelenül fennmaradt tovább is, hiszen a múmiák a IV. századból valók,

155 a IV. században játszott fontos szerepére Alföldi mutatott nagy határozottsággal rá.

156 A mi emlékeink azonban leginkább az említett időre utalnak, úgy látszik, nálunk később a Mithras-kultusz szorítja háttérbe megfelelően a Dunavidék és speciálisan Aquincum vallásos élete fejlődésének.

157 Ennyiben akartuk az egyiptomi istenek aquincumi tiszteletének emlékeit összefoglalni. A kép természetesen hiányos és feltételezésekre utalt. Csak az emlékek felsorolása lehet és nem törekedhet a vallásos élet képét, még csak az ilyen szűkreszabott keretek között sem elénk tárni. De még így is fontos emlékei maradnak ezek az önmagukban legtöbbször szerény töredékek annak a színes, pezsgő és minden ízében római életnek, amelyet a III. század zavarai létében veszélyeztettek és defenzívába szorítottak vissza. Emlékei másfelől az emberiség egyik legcsodálatosabb és leggazdagabb kultúrájának, amely még végső hanyatlásában is hatalmába tudta keríteni a kései ókori világot. Ami abszolút tudományos becsük mellett elsősorban is kedvessé és tanulmányozásra méltóvá teszi őket az, hogy a mi földünk és városunk történetének korai tanúi. 68