Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Kelényi B. Ottó: Buda 1530. évi ostromához 479-481

elődöktől származnak, akiket maga a természet és hitük örök gyűlölettel választ el a török hitszegestül. Ók maguk is tudhatják, hogy veszély nélkül semmiféle kapcsolat és barátság nem lehetséges a törökkel. Ezért tehát János és a török, valamint a hozzájuk tartozóknak üres szavait és ígéreteit íuegvetve, maradjanak meg a királyi felség hűségében és keresztény hitükben atyáik példája szerint hazájuk épsége érdekében. A király hadserege felkészült a kereszténység ellensége elleni harcra és Jánost itt Budán körülzárva tartja. Siessenek tehát fegyverrel hozzá, hogy a királyi székhelyet a török és János kezéből kiragadják. Ha a haza iránti szeretetük, valamint feleségük és gyermekeik épsége kedves számukra, ne késlekedjenek. A vármegyei tisztségek viselőit pedig felszólítja, hogy a lakosságot a szokás szerint karók és véres kard körülhordozásával siettessék fegyverbe. Éjjel-nappali menetben siessen a sereg Budára és mindenki tizenötnapi élelmet is vigyen magával. November 22-én Roggendorfnak egy másik levelét is ismerjük,

1 amelyet Szempc városához intézett. Tudtára adja a városnak, hogy a király seregével Buda alatt van ésSzapolyai Jánost, Guthy, Ráskai, Nádasdy Czibak, Szerecsen és más híveivel együtt körülzárta. János serege már szenved az éhségtől. Hiszi, hogy a napokban Budát hatalmába keríti és nem is távozik el onnan, amíg a pártoskodást ki nem irtja. Buzdítja a várost, hogy János főkapitányát, Kosztkát, aki azokat a részeket meg akarja támadni, a király más híveivel együtt ők támadják meg. Bár Roggendorf az ostrom alatt sikereket ért el, a város külső falait is lerombolta és János király helyzete az élelmiszerek szűkös volta miatt már válságosra fordult, a rossz időszak miatt, valamint a felmentő sereg közeledésére ötven napos ostrom után nagy veszteséggel és sok felszerelés hátrahagyásával Visegrád felé vonult vissza. János király ostrom alatti helyzetéről szemléletes képet nyújt titkárának, Elwethi 1 Orsz. levéltár, Múzeumi Törzsanyag 1530* Menyhértnek adományozott címeres levelében. Ennek eredetije a Liber Regiusszal együtt elveszett, de két másolata maradt reánk. Az egyik az egri Líceumban őrzött, u. n. Istvánffy stylionariumban,

1 a másik az esztergomi főszékesegyház könyvtárában, a Batthyány-gyüjteményben levő XVI. századi formuláskönyvben.

2 A címeres levél valószínűleg még 1530 végén kelt. Benne János király hangsúlyozza, hogy Elwethi érdemeiről nem más ajánlásra, hanem saját maga szemével győződött meg. Erdemei között szerepel Buda ostrománál tanúsított hűsége, amikor alattvalóinak nemcsak az ő személye, hanem a mindennél kedvesebb haza iránti magatartásáról sok tapasztalatot szerzett. Amikor ugyanis nem túl nagyszámú hívével Buda várába zárkózott és minden alattvalóját a haza végveszélyére való tekintettel sürgősen és ismételten magához hívta, Elwethi elhagyva feleségét minden tehetségével királya mellé ált és életét nagy veszélynek tette ki akkor, amikor az ellenséges őrsökön át a király levelével a hü alattvalók feltüzelésére kiment a várból és nehéz fogságot szenvedett. Noha ismeretes, hogy Elwethi mindkét ágon, nemzetségek hosszú során át nemes vérből származott, mégis, hogy nemességének eredetét tőle származtathassa, aki őt annyira megismerte, nemességét megújítja és neki a következő címet adományozza : égszínkék háromszögű címerpajzsot, amelynek alsó szögletére gyöngyökkel ékesített aranykorona van helyezve. Ez a korona hangsúlyozza azt a hűséget és állhatatosságot, amellyel Elwethi ő iránta és Magyarország szent koronája iránt viseltetett. A korona felett természetes színében egy hal foglal helyet, mely arra akar rámutatni, hogy amidőn az ostrom idején ínséggel küzdöttek, Elwethi a király táplálására a természetében levő gondosság szavára az esti szürkületben a várból a Dunáig ment le és az ellenség csel vetéseit kijátszva, gyakori halászattal a király és híveinek asztalát 1 Iványi Béla : Az Istvánffy-stylionarium újabbkori címerleírásai. Turul 1936. 34—36 11. 2 Adm. II. b jelzet alatt 805—6 11. 480