Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Bónis Éva: Üvegtechnikát utánzó poharak Aquincumban 473-476

BONIS ÉVA ÜVEGTECHNIKÁT UTÄNZÖ POHARAK AQUINCUMBAN (Deutscher Auszug Seite 574) Az aquincumi emlékanyagban találunk egy-két különleges kidolgozású agyagpoharat. Anyaguk a konyhaedények csoportjába utalja őket, de felületdíszítésük nemesebb az átlagénál; a pohár testét ovális alakú bevájások borítják. Mindjárt szembetűnő, hogy nem az agyagedények természetesen adódó dísze ez, hanem az üvegmetszés agyagban való utánzása. Ezt a pontos másolást még megf oghatóbbá teszi a poharak falának rézsútos állása, az ilyen tölcséres kiszélesedés is az üvegpoharak jellemzője.

1 Ezzel a feltűnő egyezéssel a nyugati kutatók többízben foglalkoztak. Oelmann a niederbieberi terra szigilláták kapcsán megállapítja, hogy ilyen üvegeket (mit Hohlschliff) Kölnben gyártottak már a korai császárkorban e ezzel majdnem egyidőben megindult ezeknek agyagban való utánzása is. Kormeghatározásul az aquincumi edényeinkhez hasonló technikájú bonni és bécsi példányokat idéz, melyeknek kora az I. század vége, a II. század eleje.

2 Hasonló kormeghatározásra jut Loeschke. Bemutat egy korarómai üveget

3 s ehhez kapcsolja a vájt díszítésű agyagedényeket. Szerinte : »ezeket már a Flaviusok korában utánozták néha agyagban«.

4 Pannónia területén szintén kerültek elő olyan üvegpoharak, amilyeneket így korainak ismertünk meg. Az I. század végén és főleg a II. század elején fellendülő kereskedelem többfelé elhozta ezt a technikát, megtaláljuk Aquincumban (1. kép) poharakon és csészéken,

5 Pettauban egy teljes poháron (2. kép) és Arrabonában.

6 Ezeknek az üve1 Kisa. Das Glas im Altertume 635. 1. — Ilyen üvegpohárra vonatkozólag lásd Mainzer Zeitschrift 20—21. (1925—26.) 691. 10. kép. 2 Oelmann, Materialien zur röm.-germ. Keramik. I. Die Keramik d. Kastells Niederbieber. 8. 1. 1., 2. kép. 3 Loeschke, Trierer Zeitschrift 1928. IV. t. B.ll. 4 Loeschke, id. m. 76. 1. s

Bud. Rég. 2. (1890.) 134. 1. III. kép. 1., 3. 4 A pettani példányt gráci »Johanneumban az arrabonait a győri Bencés gimnázium régiségtárában őrzik. Benkő Andrea szíves közlése nyomán. geknek további terjedési irányát egy szarmata fejedelmi sírból való darab mutatja, amelyet már a barbaricum területén, AlsóSzent-Györgyön találtak.

1 Aquincumban a helyi agyagművesek figyelmét is felkeltette ez az utánzásra alkalmas nyugati forma. Resatus műhelyével az élükön alkalmazkodtak az új ízléshez és míg a helyi késő La-Téne alapokra visszanyúló stílusukat sem hagyták fel, igyekeztek a nyugati terra szigilláták utánzása mellett

2 az üvegedények formáit is agyagban visszaadni. Az anyag és forma ilyen különböző eredetét mutatja éppen egy üvegmetszéses technikát utánzó pohár, amely az aquincumi civilvárosban került elő. Leltári száma C. 48. Magassága 8-2 cm, szájátm. 7-3 cm, talpátm. 4 cm. Alapanyaga szürke, amelyet szürkés mázzal vontak be éppen úgy, amint ezt a Resatus féle bélyeges tálak készítésénél is észlelhetjük. A pohár testén két léc közé foglalva találjuk az ovális alakú beváj ásókat, meglehetősen szimmetrikusan elhelyezve (3. kép.) Az üvegből készült mintától elüt annyiban, hogy míg ott a bevájások széle többnyire összeér, itt az agyagban való egyszerűbb kivitel kedvéért a felületből több maradt meg és a mélyedések nem érnek össze. A későbbi időből, amikor a szürke anyag helyét inkább a vörös váltja fel, Aquincumból csak töredékeink vannak. Ezek a szórványosan előkerült vörösagyagú és vörösmázú töredékek jelzik, hogy itt az üvegpohár utánzása Resatus után is kedvelt volt (II. század). 1. Töredék. (4. kép. alsó) Óbudán a Szél-u. és a Vihar-u. sarkán találták. Magassága 5 cm. Egy pohár felsőrészének darabja, a perem alatti sima mező kis része maradt meg és az ettől két hornyolással elválasztott pohártest ovális beváj ásókkal díszített tőre*Hild, Arch. Ért. 21. (1901.) 126. 1. 7. kép. 2 Nagy L., Arch. Ért. 42. (1928) 96—113. íT 473