Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Castricius stélé kora 463-470

fektetett nagy kézfej, amelynek hosszú, egyenes mély bevágásokkal elválasztott, tagolatlan ujjait viszontlátjuk a Castricius stélén, csak még laposabb és sematikusabb megfogalmazásban. Egy félszázaddal később, a Plavius-korban a rajnavidéki sírköveken a testnek egy másik, a Castricius stélével azonos felfogásával találkozunk. Az alak az I. sz. vége felé mind laposabb, relief szerűbb lesz, szinte összenő a fülkeszerű háttérrel, amely ugyancsak elveszti a mélységét s mind laposabbá válik. A merevségnek bizonyos feloldását jelenti az úgynevezett álló és játszóláb megkülönböztetése. Mindezek a vonások, láttuk, a Castricius stélén is megvannak. A Castricius stélé kőfaragója tehát már a Rajnavidéki, Flaviuskori katonasírkövek ismeretében mintázta meg az Aquincumban elhunyt légionárius alakját. De nemcsak stiláris, hanem a fegyverzet szempontjából is sokatmondóak számunkra az egykorti rajnavidéki sírkövek. A 80-as években készült C. Val. Crispus sírkövén pl. (Hahl, i. m., 4 t., 3. kép.) a súlyos, nehéz pilum, a gladius nagy gombja, a harangalakú, markolatvédő kosár, az övről lelógó, bőrdíszekkel ékített szíjak részletekbe menő egyezéseket mutatnak a Castricius stélé hasonló részleteivel. A sisak arcvédőlemezei elkeskenyedve ugyancsak az áll alatt érintkeznek és eltakarják a fület. Később, Traianus korában, a légionárius sisak vékony arcvédőlemeze a fület szabadon hagyja,

32 — egy érvvel több, hogy a Castricius-stélé nem lehet Traianus-kori. Az antiquarius megjegyzések épúgy, mint a stiláris sajátosságok egyértelműleg Domitianus korába utalják ezt az aquincumi stélét. A felirat szövegéből nyert évek viszont ezt a tágabb időhatárt a 88—92 közti évek közé szorítják. Röviden még pár szót a Castricius-stélé díszítő elemeiről. Az oromzatot kitöltő elstilizált, páfrányszerű levéllel kapcsolatban már Hofmann rámutatott a Raj na vidéki 32 K. Lehmann-Hartleben, Die Traiansäule. Tafelband passim. mintaképekre.

33 A feliratos mezőt keretező levélszerű kymáról ugyancsak már elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a Rajnavidéki példák követését tükrözi vissza. A Castricius stélén sűrűn egymás mellé tapadva sorakoznak a zömök, jellegzetesség nélküli levelek (1. kép). Az úgynevezett Augustus-kori, naturalista kymának

34 leegyszerűsített formáját kapjuk itt, amelynek közvetett előképeit Itália I. századi szepulchrális kőemlékei, a szarkofágok, sírkövek,

35 síroltárok, hamv vedrek

36 feliratos mezőinek azonos levéldíszei szolgáltatják. A szepulchrális vonatkozású kőemlékek Itáliában a kymationnak ezt a formáját is az architektúrából veszik át, ahol kedvelt díszítőelem volt.

37 Innét kerül át a stukkópárkányokra is, valamint a stukkómennyezetekre, akár mint az egész falkompozició, akár pedig mint az egyes médaillon és sokszögek keretdísze.

38 Utat talál a falfestészetbe is, ahol a 2. stílustól kezdve a középmező nagy lapjainak, illetve a kis tábla33 Hofmann, i. m.,691. 3

* I,. erre H. G. Beyen, Jd.I. 42. 1927. 54—6. 11. összeállított anyagot. V. ö. még C. Weickert, Lesbysche Kymation 94. G. Q. Giglioli, Bull. Com. LVIII. 1930, 151. 1. — G. Mancini, Bull. Com. LXIII. 1935. 1. tábla. — A görög előzményekre utal : H. G. Beyen, Die pompeianische Wanddekoration I. Haag. 1938, 331 1., 2. j. 88 Néhány példa: Caffarelli szarkofág (G. Rodenwaldt, Berliner Winckelmannsprogramm 1925.) — G. Brusin, Aquileia Nostra. XI. 1940.29—30.11. 4. kép. — H. Dütschke, Antike Bildwerke, nr. 483. 493 (Verona), 591 (Parma). — Brizio, N. d. Se. 1898. p. 486 (Bologna) stb. 36 W. Altmann, Die röm. Grabaltäre der Kaiserzeit. Berlin, 1905, 10—11., 27. 11., 18. kép; 134. 1. és 109. 111. képek; különös figyelmet érdemel 192. 1., 154. kép és 150. 1., 121. kép. Jdl. 48. 1933. 570. 1. 1. kép. — W. Zahn, Die schönsten Ornamente und merkwürdigsten Gemälde aus Pompeji, Herculaneum und Stabiae, I. 1842. I. 21. 41. képek. 37 A gazdag irodalomból lásd : F. Töbelmann, Römisch. Gewölbe, passim. — K. Ronczewski, Gewölbeschmuck im röm. Altertum. 1909. 1, sk. tábla. — C. Weickert. Lesbysche Kymation. —• V. Spinazzola, Le Arti decorative. 21 sk. tábla. — G. Brusin, Oli seavidi Aquileia. 1929. 134.sk.ll

. — K. Lehmann-Hartleben, Bull. Com. LXIV. 1936. 98. 1. 5. kép. stb., stb. 38 K. Ronczewski. loc cit. — V. Spinazzola, Le Arti decorative in Pompei. 1928,164., 166—7., 171—2. táblák. — Fr. Studniczka, Tropaeum Traiani, Leipzig. 1904.55.1.,23.kép. — Fr. Wirth,Römische Wandmalerei. Berlin, 1934. 27. tábla, stb. 468