Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399

35. kép. — A szentendrei tábor keleti főkapuja (porta praetoria). A Mithras-szentélytől északra két nagyobb csarnoképület foglalta el a város területét, amelyet még csak részben kutathattunk át. (Lásd 20. kép, G és H-val jelzett terület.) Átlagban 30 m hosszú és 12—14 m széles mindegyik s különböző nagyságú termekre és szobákra osztódott. Már eddig is többszörös átépítést lehetett megfigyelni, amelyek közül az első még a II. század első felére tehető. Egy további átépítés mutatható ki a II—III. század fordulóján, míg utolsó alkalommal, a IV. század elején végeztek átalakításokat. Az apró leletek közül figyelmet érdemel a 28. képen bemutatott kétszárnyú cikáda-fibula, amely a legfelső, a IV. századi rétegből került elő — 76 cm-re a legfelső padlószint alatt. Az egyszerű rovátkolással díszített fibulatest, valamint a forma is ennek az ékszerfajtának magyarországi csoportjára jellemző. Utoljára H. Kühn, IPFK. 1935. 85 sk. 11. tárgyalta meg ezeket, a magyarországi példányokat Kr. u. 400 és 500 közé téve. Az aquincumi darab, amely a chersonnesosi és az aquileiai példákkal együtt legkorábbi képviselője e ruhakapcsoló tűknek, most lehetővé teszi, hogy a cikáda-fibula megjelenését a Közép-Duna mentén az eddiginél korábbi időre, még a római uralom utolsó századára helyezzük. (Helyesen vélekedett már Nagy G., Bp. R. V. 1897. 65. 1.). Inkább a szarmaták, mint a gótok lehettek ennek a fibula-típusnak korai közvetítői. [Figyelmet érdemelnek ebben a vonatkozásban az ártányi sír cikádaformájú aranylemezei : Párduc M., A szarmatakor emlékei Magyarországon. I. (Arch. Hung. XXV. 1941.) 20 1., és XXIX. t., 55., 57. képek.] Polgárvárosunk most leírt területét észak felé egy Ny—K irányú, 5 m széles út határolta. Ez hihetőleg a Kuzsinszky, Führer I. térképmellékleten C-vel jelölt É—D főútvonalból ágazik ki. 389