Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399

29. kép. — Fiatalabb kőkori csupor Pomáz területéről. nyílott, s a küszöbkövet még in situ találtuk. Paltechnika : törmelék mészkövekből készült opus incertum, míg a falak szélessége átlagosan 60 cm. E kisebb magánlakás hat szobából állott s padlózata egyszerűen döngölt föld volt. Alaprajzi elrendezése még leginkább az ú. n. »nagy lakóház« nyugati traktusával vethető össze. (Bp. R. I. 117.1.) Az apró leletek közül felemlíthetjük a legio II. adi. körkeretbe foglalt téglabélyegét, amelyből csak az AD betűk maradtak meg. Katonabélyeg igen ritka a polgárváros területén. Kuzsinszky a keleti közfürdő melletti magánházakban talált 3 db LEG. II. AD. bélyeges téglát. (Bp. R. III. 1891. 137. 1.) Említést érdemel még több Drag. 37 típusú táltöredék, köztük egy REBVRRIOP mester jelzésével került elő, továbbá egy 16 cm magas »rhaetiai« serleg, mely ennek az árunak korai változatát mutatja. (V. ö. : Fr. Drexel, Faimingen. ORLi. 35-80. sz.) Kiszedett faltörmelékből való Hadrianus nagy bronza (Cohen

2

', 342). E magánlakástól délre 2-20 m mélységben É-D irányú kövezett úttest került elő. Teljes szélességét a Lőtér és a Villamos Centrale kerítése miatt nem állapíthattuk meg. 7941 szeptemberétől kezdődőleg a polgárvárosnak a Lőtér, a Schütz-féle vendéglő és a Névtelen-utca között fekvő legdélibb szegélyrészét ástuk fel. Erősen kiszedett állapotban találtuk meg a déli városfal egyik részét (20. kép, E jelzés). Az alap szélessége 2-10, míg a felmenő falé 1-90 m volt. A fal futása nagyjában NyNyÉ és KKD irányban haladt és a Villamos Centrale délnyugati sarka irányába futott, ahol már 1931-ben rátaláltak egy vastag falra {Nagy L., Laureae Aquincenses. II. Sajtó alatt). Kétségtelen, hogy az akkor talált falrész is a városfalhoz tartozik. A városfaltól északra egy kb. 8 m széles sávot nem vontak be az építkezésbe. Ezen üresen hagyott sáv után következett csak a legközelebbi épület déli zárófala. Az épület lábával észak felé mutató L alakot ad vissza és kisebb nagyobb termekre, szobákra oszlott. Csak részben kutathattuk át. Az előkerült kerámia alapján építési korát a II.—

III. század fordulójára tehetjük. Ezen L-alakú, valamint a föntebb említett pincére részben ráépült apsisos épület között két Mithras-szentélyt ástunk fel (20. kép, P épület). Részletes publikációjuk folyamatban van s beszámolónkban azért csupán rövid leírásukat adjuk. Az első szentély (kb. 17x9 m) a mithraeumok szokásos téglalapalakú formájában Ny—K irányban épült. Bejárata keletről nyílott. Két kisebb előcsarnok (apparitorium és pronaos) után következett a szorosan vett szentélyrész, a szokásos hármas beosztással : középen a mélyebb cella, kétoldalt a magasabban fekvő podia. A pódiumfalak a szentély hátsó zárófalába kötöttek. Eléje 2-40 m széles, fülkés postamenset építettek. Egyszerű, sávos festést mutató falfestménytöredékeken kívül említésre méltó kultusztárgy nem került elő. Az előcsarnok szélességében délfelé, 7-90 x 5'90 m nagyságú, kisebb négyszögalakú terem csatlakozik szentélyünkhöz. Más ismert példák után (Cumont, T. 30. kép. — Címeres padlózati tégla a pomázi (Klissza-domb) gótikus templomból. 384