Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399

A sírkamra déli szomszédságában szabálytalan alakú sírkert került elő. Agyagbarakott falainak vastagsága 50 és 80 cm között váltakozott. Területét újabbkori beásások feldúlták. F^öldpadlózatán szétdobált emberi csontok hevertek. Északi fala mentén kőlapok között csecsemő megcsonkított csontváza feküdt. Keleti részén a padlózat alatt 1*10 m mélységben égetett sírt találtunk. Elszenesedett csontok és farészecskék, valamint hamu utaltak arra, hogy a halottat a sírban égették el. Bádika fogantyúja s kis trébelt bronz lemezdarab (17. kép), pár üveggyöngy képviselte a szegényes mellékletet. A háztelek déli határán egy második sírkert is előkerült erősen lepusztult állapotban. Közepén égetett sír nyomát találtuk, míg keleti végében B—D irányban kinyújtott férfi csontváza feküdt. Feje hiányzott. Kezei a medence felett voltak összekulcsolva. Jobb alsó lábszára mellett sárgamázas füles kancsó feküdt. A két sírkert közötti területet tégla, illetve szabálytalan kövekből összeállított sírok foglalták el. Összefoglalóan megjegyezhetjük, hogy a kinyújtott csontvázak B—D irányban helyezkedtek el, fejjel B felé. Kezek a medence felett voltak összekulcsolva. (V.o. 18. kép) Egy esetben megfigyelhettük az újabb betemetkezés nyomát is, amikor a korábbi csontvázakat a sír egyik oldalára tolták s helyükbe fektették az új holttetemet. Bzen a részen feltárt sírok érintetlenek és gazdagok voltak mellékletekben. Üvegpoharak, mázas kancsók általában kettesével kerültek elő a sírokból, mint pl. Intercisa {Paulovics I., Arch. Hung. II. 1927, XXL, XXII., XXVIII. sirok) és Zengővárkony (publikálatlan) hasonlókép IV. századi temetőiben. A női csontvázaknál nem hiányoztak a különböző színű üvegpasztagyöngyök, f ibulák, bronzszálakból sodrott, vagy keskeny vaslemezből kalapált, illetve csontból készített karperecek. A II. Constantiustol—Gratianusig terjedő éremmellékletek a IV. század második felébe utalják ezeket a sírokat. A fentebb említett nagyobb sírkamara is ebből a korból való. Az égetett sírok viszont minden valószínűség szerint annak a korai temetőrésznek északi szegélyét jelzik, amelyet a Bécsi-út 86. és a Bécsi-út 90—92. szám alatti városi bérházak területéről ismerünk. A korai égetett és késő IV. századi csontvázas temetkezés közötti időben területünkön nem temetkeztek. Bkkor a telek északi részén egy nagyobb méretű épület állott, amelyről föntebb emlékeztünk meg. A III. századi temetőrész a Bécsi-út 100. (Growe-féle kalapgyár) 102/a és 102/b (Schmidt-féle) telkek területét foglalta el. (V. ö. Bp. R. X. 1. sk. 54. sk. 11. — CIL. III. 15160—64. s más publikálatlan darabok.) A IV. században ezt a részt felhagyták s újból a 98. szám alatti területet vonják be temetkezés céljaira. A fentebb említett Flavia Paula Sarkophag előlapjáról azt is valószínűsíteni tudjuk, hogy a korábbi északabbra fekvő temetőből hurcolták el. Négy kisebb szemétgödröt is találtunk a Bécsi-út 98. számú háztelken. A változatos kerámia közül felemlíthetünk egy Drag. 37. típusú terra sigillata tálat, Déch. 313 és 333, illetve Oswald, XC. A díszítés változatával Ba Graufesenque egyik gyárából, több pannóniai sigillata utánzatot, néhány rhaetiai edénytöredéket, s egy vastagfalú, rózsaszínűre égetett edény darabját applikált szőlőindadísszel. 1942 áprilisa és június között a Bécsi-út 104. számú ház udvarrészét kutattuk át. A sírmező idáig már nem nyúlott fel. A telek északi felében egy kb. 12x7-5 m nagyságú, kvadratikus épületet ástunk ki. Alaprajza, keletrenyíló hosszanti folyosó mögött elhelyezkedő, két nagyobb helyiséget mutatott. Az átlagban 50 cm vastag falak habarcsba rakott mészkőből épültek opus incertum technikával. A DNY-i szoba fűtött volt. A praefurnium a szomszédos, északi szobából nyílott és a szokásos módon megoldott fal áttörés után a kifalazott fűtőcsatorna a szoba nyugati falához futott, ahol T alakban szétágazott. A fűtött helyiséget egyszerű falfestés díszítette. A fehér alapú lábazaton elstilizált, barnaszínű rozetták váltakoztak vonalak és foltokkal dekorált mezőkkel (V. ö. : Rhé Gy., Balácza. 44.1., 4. kép). Vörös színű, 5 cm széles vízszintes sáv zárta le a lábazati részt, amely fölött vörös keretekbe foglalt középmezők foglalták el a felső falfelületet. Bz az egyszerű dekorációs rendszer a korai aquincumi falfestmények csoportjába tartozik s a II. század első harmadába helyezendő. A század végén egyszerűen mésszel 376