Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399

csak utalunk a már eddig megjelent beszámolókra (Gerő L., Technika. 22. 1941. 316—323. 11. — Nagy T., Il secondo anfiteatro militare di Aquincum. Corvina IV. 1941). Körszínházunk szobrászati díszítésével kapcsolatban e folyóirat egyik következő számában teszünk néhány rövid megjegyzést. Külön helyet érdemel viszont beszámolónkban az a kincslelet, amely a déli főkapu padlózatába beásva 1940 nyarán került napvilágra. A leletegyüttesliez tartozott két gömbalakú, fenekén és peremén aranyozott ezüstcsésze (belső perem átm. : 11 "7—121 cm, magasság : 6 cm) továbbá két darab 13*2 cm hosszú, hétgombos ezüstfibula és hét darab kúpalakú, aranyozott ezüstgomb. A csészék és a fibulapár formái, a legyezőalakú fibulafejeket kitöltő indadísz, a lábak theriomorph csökevényei kincsleletünket a VI. század első felébe, a langobard nép hagyatéka közé utalják. Kbben a körben találjuk meg a legközelebbi analógiákat mint a hazai (Albertfalva : A Magyar Nemzeti Múzeumban. Publikálatlan. — TT. itt, ismeretlen lelhelyről : 1. Hampel., Alterthümer d. frühen Mittelalters in Ungarn L. XIII. t. ,1k.), mint pedig az északitáliai (Castel Trosino : Mengarelli, Mon. Ant. XII. 1902. 145. sk. h. — Nocera Umbra : A.Pasqui—R.Paribeni, Mon. Ant. XXV. 1919. 137. sk. hh.) korai langobard temetők emlékanyagában. Összefüggő középkori falmaradványokra nem bukkantunk az amphitheatrum területén. Mindössze egy gótikus pillér vállrésze (16. kép) s még néhány apróbb középkori építészeti töredék került elő, a keleti career helyén, másodlagos felhasználásban. Ez a régészeti tényállás igazolja, hogy a magyar középkorban semmi monumentálisabb építmény nem emelkedett körszínházvmk helyén. Még a XVIII. század folyamán is csak vékony törmelékréteg borította az arena felszínét. Ebbe beleásva találtunk két sérült csontvázat s külön egy vas kéz- és lábbilincset. Annak a korszaknak az emlékei ezek, amikor ez a terület még mint vesztőhely, az egykorú feljegyzésekben mint Galgenberg szerepelt. Az amphitheatrum az aquincumi katonaváros elkeskenyedő déli részét zárta le. Nyugat és kelet felé, a Lajos-utca, illetve a Bécsi-út vonalában a római korban is út húzódott s mellettük temető terült el. Ennek a temetőnek egyik részét tárta fel az Intézet 1941 július és december hónapok között a Bécsi-iít 98. számű ház telkén. A telek északi felében 0*90—1 m vastag agyagba rakott, az alap utolsó kősoráig kiszedett L alakú fal került elő. Később ennek Ny—K irányú szára mellé, illetve részben föléje egy habarcsba rakott fal épült. 31 in hosszúságban követhettük. Sarkait kiszedték. ÉK sarka közelében 1 •98x2*15 m nagyságú terrazzo padlós helyiség foglalt helyet. Az épület a szomszédos Growe-féle kalapgyár telkére is átterjed. Déli szárnyára viszont egy ll"70x5*60 m nagyságú, négyszögalakú későrómai sírkamra épült rá, amelyet egy osztófal két különböző nagyságú részre választott szét. A nyugati, kisebbik fele E- és Ny-i falánál egy-egy kőlapokból összeállított sírt helyeztek el. Az előbbi teljesen szét volt dúlva. Az utóbbi egyenes, egy kőből faragott fedőlapját is átütötték és a csontokat az egyik sarokba kotorták össze. Melléklet egyikből sem került elő. A másodlagosan felhasznált kőlapok között a legio IV. Flavia egyik elhunyt corniculariusának sírkőtöredéke is szerepelt. A déli fal mellett feldúlt téglasírt találtunk. A sírépítmény keleti, nagyobbik helyiségében az északi fal mellett ugyancsak kőlapokból összeállított sírhely állott, de már kifosztott állapotban. A szomszédos III. sz.-i temetőrész egyik sarkophagjának előlapját is felhasználták ehhez másodlagosan. A felirat szerint a mursai származású Flavia Paula nyugodott egykoron a sarkophagban. Megjegyezhetjük, hogy a mursai származásúaknak ez már a harmadik emléke a Bécsi-út melletti temető területéről. (V. ö. CIL. III. 3560. és Stratonicus sarkophagja a Bécsi-út 102/a számú ház területéről.) A sírok felett a sírkamra döngölt földpadlózatától átlagban 40 cm magasságban egy második terrazzo padló nyomai is megmaradtak. A falak ettől kezdve zöld és vörös sávokkal festettek voltak. Ostia és Kölnből ismert hasonló építmények példájára (W. Haberey, Germania 1934. 21. 1. és u. o. Fr. Fremersdorf, 274. sk. 11.) a Bécsi-úti sírkamrát is a föld felé emelkedő emeletes építménynek kell elgondolnunk. 374