Budapest Régiségei 13. (1943)
ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399
felhasználásban találtuk egy korai sírkő felső töredékét. A tympanon közepén Medusafő, kétoldalt a sarkokban egy-egy delphin alakja látható. Az alatta lévő, ívelt lezárású fülke az elhunytat ábrázolta. Az oldalsó keret és a fülke arcusa közötti sarokfelületeken a halálon túli emberi sorsra utaló szélistenségek ábrázolásait kapjuk (V. ö. : Fr. Cumont, Btudes syriennes. 1917. 69. sk. és Pisciculi. 1939. 70. sk. 11.). Megemlíthetünk még egy bronzgyűrűt is, amely a 2. cuneus rész külső falának alapzata mellől került elő. (13. kép.) Áttört fejlapja keresztalakot mutat s legközelebbi analógiáit a Rajna-vidéki, a nagy alemann betörés alkalmával elpusztult táborok hasonló leleteiben találjuk meg (Henkel, Römische Fingerringe im Rheinlande 248. sk. 11.). A nézőtér további, arövidebb, Ny—K átlótól délre eső szakaszai jobb állapotban őrződtek meg s a falrészek átlagban 0-80—1 m magasságban maradtak meg. Az BK—DNy irányú hossztengely vonalában fekszik a két főkapu. Az északi, amelyen a pompa is bevonult, 8-10 m-ről 6 m-re szűkül az arena felé. Nagy s egy alkalommal megújított mészkőlapokkal borított padlózata is a játszótér felé lejt. A déli kapu méreteiben csak kevéssé tér el az északiétól. A felemelt padlózat küszöbkövei itt eredeti helyükön feküdtek. A déli főbejárat nyugati falrészén közvetlenül a pódiumfal kiugrása mögött egy 53 m hosszii bemélyedést találunk, amelyet D felé egy másik kis fülkeszerű bemélyedés követ. Bz utóbbiban a polgárvárosi amphitheatrum példájára (Kuzsinszky B., Bp. R. V. 1897. 136. 1.) valami szobordíszt képzelhetünk el. B főkapuk mellett a külső, átlagban 2-3 m széles körfalat minden negyed-cikkelyben további öt mellékbejárat töri át. A körfal a bejáratok két oldalán lépcsőzetesen hátraugrik (14. kép) 16 kép _ Gótikus p UUr v dlhésze. és az antik architektúrában (egyes tarquiniai, új abban Romanelli professzortól feltárt sírkamrától eltekintve) példa nélkül álló formát mutat. Bgyedül azzal magyarázhatjuk ezt a jelenséget, hogy körszínházunkat valamilyen okból kifolyólag, s itt gondolhatunk a Marcus Aurelius alatti germán-szarmata háborúkra, nem fejezhették be. A körfal magját oltatlan mésszel kötött kisebb-nagyobb kövek képezik s csak külső és belső oldalán kapott egy kősor vastagságban kváderkő pakkolást. Átlagban 2 m magasságban egymástól szabálytalan távolságban nagyszögalakii áttöréseket látunk a körfal külső homlokzati részén. Nem gondolhatunk ezzel kapcsolatban a máshonnét jól ismert opus Gallicum technikára (H. Koethe, Trierer Zeitschrift 1939 228-3011., De/m, Germania. XXIII. 1939. 23. sk. 11.). Az első emeletmagasság építéséhez szükséges tartógerendákat illesztették be ilymódon a körfalba. (Hasonló megoldással találkozunk különben a polgárváros »nagy lakóházának« úgy nevezett átriumában. Bp. R. I. 1889. 129—130. 11.) A körfal gondosabb építése mellett a mellékbejáratok átlagban 10 m hosszú oldalfalai kevésbbé gondos munkát mutatnak. A technika azonban mindkettőnél ugyanaz. A rövidebb tengely végpontjainál egy-egy állatketrec (career) foglal helyet. A nyugati, az opus spicatum technikát mutató boltozat magasságáig megőrződött eredeti állapotában s ilymódon az alapokig lepusztult keleti állatketrec számára is példát jelent. Kettős fülkéből állottak. A külső trapezoid alakot mutat. A 90 cm-nyi keskenyebb alapfalak átboltozása még 371 24*
