Budapest Régiségei 13. (1943)

Alföldi András: Aquincumi adalék a Kr. u. 268. év történetéhez 33-43

uralkodott, mely segítségünkre van abban, hogy azoknak az egymást kergető súlyos eseményeknek időrendjét pontosan megállapíthassuk, melyek ezen év körül csoportosulnak. Ismeretes, hogy az úgynevezett Seriftor es históriáé Augustae, egy a IV. század legvégén keletkezett fércmű Claudius-életrajzának állítása (vita Claud. 4, 2), mely szerint Gallienus 268 március 24.-én esett volna gyilkosai áldozatául, otromba koholmány. Más, megbízható irodalmi adat hiányában főleg az alexandriai pénzverés császárév-jelzései, valamint az egyiptomi papiruszok keltezései segítségével, továbbá a birodalmi pénzverés és a feliratok dátumai alapján sikerült a kutatásnak — sok fáradsággal és türelemmel — új szilárd alapra fektetni ezen évek kronológiáját s ennek keretében élesebben körülhatárolni e trónváltozás időpontját. Az egyiptomi adatokból úgy látszott, hogy Gallienust csak 268 augusztusában döfte le az összeesküvő vezetőemberek által felbujtott orvgyilkos ; közelebbről erre az eredményre vezettek A. Stein tüzetes és kitűnő vizsgálatai, melyek eredményét — másokkal együtt — e sorok írója is átvette.

3 De a politikai változások hírei sokszor csak nagyon lassan érkeztek Egyiptomba — egyes távolesőbb települési helyeken még októberben is Gallienus nevével datálták az okmányokat — s P. Damerau jól sejtette

4

, hogy valamivel korábban kellett e császár tragédiájának lejátszódnia, mint azt véltük : ő júliusra gondolt, de látjuk, hogy még jobban vissza kell mennünk. Igen valószínű viszont, hogy alig valamivel előbb, feltehetőleg még júniusban ölték meg Milano falai előtt ezt a kitűnő uralkodót, akinek jellemét az utókor előtt bemocskolta, érdemeit elhomályosította a gyűlölködő szenátusi történetírás. Arra, hogy a feliratunk által szolgáltatott új, biztos terminus ante quem hogyan befolyásolhatja az ekkortájt lejátszódott háborúk időrendjét, most nem térhetünk ki. Meg kell még viszont jegyeznünk a következőket: Az, hogy légiónk felvette Claudius nevét, nem különleges érdemek jutalmául a császár által ajándékozott kitüntető cím, hanem egyszerűen a csapat loyalitását kidomborító sablonos attribútum, melyet bizonyára a parancsnok vett fel mindjárt a proklamáció után, hogy a maga és katonái hűségét bizonygassa általa. De azért, amikor e kor szokása szerint

5 állandóan hozzáfűzték a későbbiek folyamán a legio II, adiutrix nevéhez, hogy hányszor igazolta be tettekkel császár40