Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399

szegekkel. Máskülönben a kinyújtott csontvázak közvetlenül az agyagos talajba vágott téglalapalakú sírgödörbe voltak fektetve, fejjel ÉK. felé. A temetőnek erre a részére a Szabad Kikötő kibővítése alkalmával iszapos homokot hordtak fel s ezért a sírok mélysége a mai felszíntől számítva igen különböző. Ahol ez az új abb felt öltés elkülöníthető volt, 0-80—1 -20 m mélységben kerültek elő az egyes csontvázak egymástól 2—3 m távolságban. A soros temetkezés ezen a szakaszon megállapítható volt. A sírok mellékletekben általában szegényesek. Állati csontokat egyikben sem találtunk; kettőből egy-egy durva any ágii, kézzel formált agyagbögre került elő. A női sírokból nem hiányoztak az üvegpasztagyöngyök, bronzfülbevalók. A férfisírok mellékletei közül megemlíthetjük a 4. számú megbolygatott sírból való és az 5. képünkön bemutatott agancsból készített sótartót. Két szélesebb, oldalsó nyílása négy-négy szeggel odaerősített lappal volt elzárva, a felső, keskeny szájnyílást pedig zsinórra fűzött dugóval tömték be. A dunapentelei 7.-ik sírból ismerünk többek között egy gondosabban megmunkált, de máskülönben analóg darabot, amelyet Fettich Nándor tárgyalt meg (Arch. Hung. XVIII. 1936. 45—46. 11. III. tábla 1. kép, 12. 1. 7. jegyzet). Az 5. számú sírból származó 10-9 cm hosszú öntött nagy bronzszíj vég mindkét oldalát a téglalapalakú griffes övveretekkel együtt közöljük 6. képünkön. (V. ö. László Gy., Bpest Tört. I. 1942. 792 1. — Korrektúra jgyz.) A nagy szíjvég egyik oldala indadíszt mutat, a másik állatküzdelmet. Ezek a veretek az avarság régészeti hagyatékának abba a griffes-indás csoportjába tartoznak, amelyet Alföldi András (ESA IX. 1934. 285. sk. 11.) e népnek a belsőázsiai nomád kultúrát jobban megőrző ogur-türk rétegével hoz kapcsolatba. 7. kép. — Téglabélyegek az Eskü-téri castellum parancsnoki épületéből.