Budapest Régiségei 13. (1943)
ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: Az Aquincumi Múzeum kutatásai és gyarapodása az 1936-1942. évek folyamán 337-357
kerültek itt napfényre, tehát ez a temetőhely még a római uralom elején is dívott, amikor az új hódítók urnás temetkezési módjával szemben még tartotta magát az őslakosság sajátos, csontvázas temetkezési szokása. A szegényes sírok leletanyagából egy sírkövet kell kiemelnünk, amelynek a felirata így hangzik : D(is) M(anibus) |Heuodus |an(num I) m(ensem I) [Felix p(ater) jposuit. Ezen években a Fővárosi Múzeum legnagyobb szabású ásatása Újlak és Óbuda határán (a Nagyszombatutcánál) az aquincumi katonai kolónia és tábor amfiteátrumának (úgynevezett II. amfiteátrum) a feltárása volt. Ez a munka 1940 végére fejeződött be, az 1936. év folyamán még csak a külső körfalnak szabadítottuk ki egy rövid szakaszát. Ebben az évben a Bécsi-iiti korarómaikori temető feltárása mellett múzeumunk másik, jelentősebb, rendszeres kutatását Óbudán a Szél- és Szellőutca sarkán végezte. Itt egy római úttest két oldalán téglából rakott csatornával ellátott, festett falakkal és stukkóval díszített római lakóházakat állapíthattunk meg, nyilván a katonai kolónia (canabae) területén. A kis leletek közül lábalakú és többlángú mécsest, orvosi műszert, agyagálarc töredékét és nagymennyiségű, galliai és germániai gyártmányú terra sigillata edénycserép számíthat érdeklődésünkre. Fontosabb az úttest iránya. A négy méter széles, nagy mészkőlapokkal fedett úttest iránya (északnyugat-délkelet) ugyanis egybeesik a Garády Sándor-tői az Aranyhegy és Csúcshegy között négy ponton megállapított római út vonalával. E szerint ebbe a canabaei utcába torkollott bele a Brigetio-hől jövő római közút. Múzeumunk egyáltalán figyelemmel kísérte az építkezéseket, házbontásokat és közmunkákat a székesfőváros területén. Ha ezek kapcsán nem is nyílt mindig alkalom jelentősebb, rendszeres ásatásokra, apró topográfiai megfigyeléseket ismételten volt módunkban feljegyezni és térképre vetni. így a Vihar-utca 11—13. szánni házak előtt 1936-ban az úttestet keresztben szelték át egy 120 cm mély és 50 cm széles árokkal csőfektetés végett. Sok peremes (tetőfedő) tégla került felszínre, az egyik árok egy szegényesebb római ház falára valló kőrakást vágott át. A katonai kolónia (canabae) tehát nyugat felé a Vihar-utca keleti házsoráig terjedt ki. Az 1937. évben is részt vett még múzeumunk a helyi őskori kutatásban. A Fogarasiés Cinkotai-út találkozásánál egy lehordott domb alján (a Rákospatak közelében) egymás mellett, az anyatalajban koravaskori agyag hombáredények sorára bukkantunk. Az őskori kutatások feladatát aztán a kifejlődő Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet vette át. Feladatkörünk ezen megszűkítése szerencsés volt, mert ekkor indultak meg az iij óbudai kivezető főutak építésével kapcsolatos házbontások és egyéb közmunkák. Ezek ellenőrzése és az ekkor beépítendő területek gyors felásása magában véve is teljesen igénybevette munkaerőnket. A polgári városrész körszínháza (ú. n. I. amfiteátrum) mellett ebben az évben kerestük meg az északi városfal egy hosszabb szakaszát és három beugró, négyszögű alakú tornya maradványait. A II. amfiteátrumnál szintén csekély erővel (nyolc-kilenc emberrel) folytathattuk 4. kép. Sírkerítés domborműves oldalfala (mészkőtábla). 341