Budapest Régiségei 13. (1943)

Kelényi B. Ottó: Iparosok és kereskedők Budán és Pesten a középkorban 319-334

törvénykönyvön alapul. Bnnek alapján adóztatták meg a mészárszékeket 2 forintnyi adóval. A jogkönyv előírja, hogy Buda város évente Szent György napján 4000 forint adót fizet a királynak és ebből egyharmadrész Pest városát illeti.

40 A tanács ezen a címen a faházakat s így a mészárszékek bódéit is az adóhoz való hozzájárulás címén 2 forint adó fizetésére kötelezte. A tárnoki szék azonban ekkor ezt a városi adót nem hagyja jóvá, mert nem tud erre példát más városokban. Nem fogadja el azt az érvelést sem, hogy az adó Zsigmond törvényén alapszik, hanem azt a zavaros időkben (1440—1457) támadt visszaélésnek minősíti. Ezért a tanácsot eltiltja a mészárosok megadóztatásától. A pesti tanácsnak azonban, úgylátszik, Mátyás király idejében mégis sikerült álláspontját — legalább részben — érvényrejuttatni. 1528. január 31-én ugyanis Ferdinánd megerősíti Mátyás oklevelét, amellyel a pesti polgárság és a mészárosok közötti megegyezést jóváhagyja. Hz a megegyezés abban állhatott, hogy a tanács 24 mészárszékre mégis kivetette az adót.

41 A céhekkel, mint testülettel a Buda város tanácsa által 1491. április 11-én kiadott oklevélben találkozunk.

42 Ez az oklevél György íj készítő hagyatéka ügyében készült osztály egyességet hagyja jóvá és a megegyezéshez a tanácsbelieken kívül a kőfaragók és kocsikészítők céhének mestereit küldte ki. Az osztályegyességben szereplő ház felosztását pedig az építészek és kőfaragók céhének mesterei hajtották végre. A közölt adatok a budai és pesti iparosok sokaságára, vagyoni viszonyaiknak megítélésére nyújtanak alapot és itt-ott a jogviszonyokra, az örökösödési, ingatlanátruházási eljárásokra vonatkozólag tájékoztatnak. A céhek belső életét azonban ezek nem érintik. Erről a céhkönyvek adnának számot, de ezekből ma már egyet sem ismerünk és csak kevés reményünk van, hogy a további kutatások e téren eredményre vezetnének. Az iparosok mellett Budán és Pesten nagy számban voltak kereskedők. Az ipar termékeit részben a kereskedők adták el és közvetítették a városokba más városok és országok közötti áruforgalmat is. A Budai Jogkönyv a kereskedési jogot szintén szabályozza és külön intézkedik az idegen kereskedők jogáról is. Idegen kereskedő csak nagyban adhatott el és vehetett Budán. A budai törvénykönyv közli az áruk jegyzékét is, annak megjelölésével, hogy a kereskedő miből mennyit vehet és adhat. Ebben a jegyzékben csaknem minden akkori árucikk szerepel,

43 328