Budapest Régiségei 13. (1943)

Dercsényi Dezső: XI. századi királyi kőfaragóműhely Budán 255-293

maradványait a XII. század első negyedére lokalizálja. 38 R. Krautheimer pedig 39 az első templomot legkésőbb 712—36 között keletkezettnek tartja, amit egy elveszett felirat is támogat. Komplikáltabb a helyzet a milanói S. Ambrogionál. Bgyes részei kétségtelenül a IV. századból származnak, de Otto Stiehl kutatásai óta jelentős részét a XII. elején készültnek tartják. 40 Stiehl szerint is az apszisok a IX. század végén, illetve a X. század elején épültek, de ú. n. campanile dei Canonici a porticus és az atrium 1128 után. A comoi S. Fedelének is vannak egészen a karoling időkbe visszanyúló részei. Láthatjuk tehát, hogy mindhárom templom jelentős része, állhatott, de állt is már az ezredik év előtt. Mindháromnál ki­mutatható IX.— X. századi építési periódus, melyhez az előbb felhozott analógiákat nyugodtan kapcsolhatjuk. Nem hallgathat­juk el, hogy a német kutatás szívesen datálja az akanthus-leveles oszlopfő-típus felúju­lását az 1100 körüli évekre, 41 vagy még későbbre, de az itt felsorolt emlékek nem tartoznak e főképen a S.Giulio d'Orta és a comoi S. Abondioból kiinduló csoportba, hanem egy korábbi építőmti­hely emlékei. Az olasz emlékek mellett azonban messze északon is találunk csopor­tunk motívumának és stílusának megfelelő faragvány okát. A lundi kattedrálisban több olyan oszlopfőt láthatunk, melyeknek nemcsak motívuma, hanem faragási módja is rendkívül közel áll csoportunkhoz, így az északi kapu egyik oszlopfője, amelyen az akanthus-levelek három sorban az első budai darab kiképzése szerint helyezkednek el. Itt is meg­találjuk a csavartszárból kinövő, volutaszerűen kivirágzó leveleket, az abacust díszítő rózsát. Hasonló oszlopfőt láthatunk a baldachin északkeleti felén, itt a kapcsolat talán még jobban szembetűnő, különösen a levelek faragása, a véső és fúró Esztergomhoz hasonló alkalmazása, de az egész oszlopfő felépítése azonos. (24. kép.) Lund kapcsolatai lombard kőfaragással már régóta tisztán állanak 23. kép. Oszlopfő. Milano, S. Ambrogio. 285

Next

/
Thumbnails
Contents