Budapest Régiségei 13. (1943)

Dercsényi Dezső: XI. századi királyi kőfaragóműhely Budán 255-293

oszlopfőket összegyűjtötte és feldolgozta — az aquincumi oszlopfőmotívuma társtalanul áll a pannóniai emlékanyagban. Viszont az előbb ismertetett budai s a később tárgyalandó esztergomi darabok közé jól beillik.

4a Három társával együtt egészen más megvilágításba kerül a sokat tárgyalt első budai darab is ; nem elszigetelt jelenség, egyetlen darab, hanem a XI. századelei monumentális építkezés pompás emléke. A románstílusú budai kőfaragványok aránylag csekély számában ma már nemcsak vékony hangocska hanem határozott dallam. Lelőhelyeikből levont következtetések ma nehezen állják meg a helyüket, hiszen a három darab a városnak úgyszólván három ellentétes helyén fordult elő. (Sárosfürdő •— Öbuda — Királyi vár?) Ami természetesen nem zárja ki, hogy akár a Szent Gellért-legendában említett templom, akár az óbudai prépostsági templom díszéül szolgált volna, hiszen románkori kőfaragványainknak ennél nagyobb távolságra való elhurcolására is akad példa. Ha azonban a fentebb leírt négy pillérfő művészi hovatartozását, motívumainak eredetét, készülésének idejét meg akarjuk határozni, vegyük számba a többi hasonló faragású, stílusú és motívumú magyar emlékeit e kornak, különösen azokat, melyeken az akanthus-leveles dísz a budai darabokhoz hasonló formában jelenik meg. Arra, hogy a budai darab nem áll egyedül, valamint népes család4. kép. — Oszlopfő. Aquincumi Múzeum. 261