Budapest Régiségei 13. (1943)

Dercsényi Dezső: XI. századi királyi kőfaragóműhely Budán 255-293

A székesfővárosi múzeum középkori kőemléktárának 14. sz. pillérfője, amely a régi Sárosfürdő (mai Szent Gellért-fürdő) egyik forrásának burkolatából került elő, a XI. századi kőfaragásnak érdekes és sokat vitatott emléke. A sokáig társtalan darab, művészi megmunkálásáról, díszítményeinek forrásáról Horváth Henrik írt nemcsak kimerítő részletességgel, de példaadó módon is.

1 Megmutatta, milyen mélyreható következtetéseket lehet levonni egy aránylag jelentékeny emlék tüzetes vizsgálatából. Azóta még két, motívumra, faragásra, de valószínűleg rendeltetésre is azonos darab került elő. Egységes vizsgálatuk további eredménnyel biztat. Célunk az Árpád-kori Buda e három pompás emlékét beállítani a többi XI. századi magyar emlék körébe, megkeresni azokat a rejtett fonalakat, melyek a budai emlékeket az ország többi emlékeivel összekötik, de egyben megkeresni a valószínű külföldi forrást is, amelyből ezt a jelentős csoportot kimerítően magyarázni tudjuk. A székesfővárosi lapidárium darabja, miként már említettük a Sáros-fürdő egyik forrásának falazásából került elő, ahol építőanyagnak használták. Finoman faragott díszítményeit erősen megrongálta a forrásvíz, de motívuma az analógiák segítségével tisztán áll előttünk. Csavart szárból mint tokból kinövő akanthus-levelek borítják a pillérfő hoszszanti oldalának felső részét, míg a négy csavart szár, illetve az összehajló levelek által alkotott árkádos keretben, két sor a térbe kihajló akanthus-levél díszlik. (1. kép.) Ugyanezt a díszítményt találjuk lerövidítve a két rövidebb oldalon is. A gazdagabb virágzású, fejlettebb levelek a csavart szárak közeit élénkítik, míg a szárak alsó részét kisebbméretű, ugyancsak a síkból kihajló akanthus-levelek díszítik. Mérete (40 X 133 cm) eredeti rendeltetéséről is felvilágosítást ad, pillérfőként díszíthette valamelyik budai templomot. Megmunkálásáról Horváth Henrik közöl Budapest Eégiségei. 257