Budapest Régiségei 13. (1943)

Garády Sándor: Budapest székesfőváros területén végzett középkori ásatások összefoglaló ismertetése, 1931-1941 167-254

A kengyelek a kora honfoglaláskori pöröspusztai,

33 bodrogvécsi,

34 csornai,

35 pilini,

36 kótaji

37 és kenézlői

38 azonos leletekéhez hasonlítanak a legjobban. A sírok mellékleteiből és a temetkezés módjából tehát annyit kétségtelenül megállapíthatunk, hogy azok kora honfoglaláskoriak, éspedig valószínűleg a X. század első feléből valók. Az is bizonyosnak mondható, hogy talán mint valamely kisebb csetepaté áldozatai, egyidőben kerültek itt eltemetesre és alighanem először a másodikul ismertetett tetem, utána az elsőül említett. Erre az utóbbiban talált két lókoponyából merünk következtetni. A sírok fekvéséről a 48. kép ad tájékoztatást. A sírok közelében mind én, mind az én munkám befejezése után dr. Horváth Tibor több kutatóárkot ástunk, de több sírt nem találtunk, bár a törmelékkúp eléggé kiterjedt fensíkszerű alakja nagyobb sírmezőre engedett következtetni. A talaj különben — eltekintve a felső mintegy 30 cm vastag fekete termőföldrétegtől — keményen összeállott, apró — többnyire diónyi, mogyorónyi — mészmárga törmelék. Kutatómunka számára a legrosszabb anyagok egyike. A tetemeket alig lehetett a reájuk tapadó kövektől megszabadítani és megtisztítani. 252