Budapest Régiségei 13. (1943)

Tompa Ferenc: Adatok Budapest őskorához 11-31

11. Hasonlóképen ide soroljuk azt a korsótöredéket, amelyből a nyaknak csak egy kis töredéke és a hasi rész nagyobbik fele maradt meg. A vállra támaszkodó fülnek csak a nyoma látszik, míg a hasnak a függőleges, de gondatlanul húzgált, nem egyszer egymást keresztező barázdálása ismét csak a badeni kultúrára emlékeztet bennünket. A töredék színe szürkésbarna, magassága 12 cm. (2. kép, 18. ábra.) 12—14. A következőkben 3 edénytöredéket mutatunk be, amelyek bizonyára ugyanegy edénynek a maradványai. Brre mutat formájuk és díszítésük, amely egy újabb idegen régióból származó, de a magyar honi rézkorban nálunk is meghonosodó úgynevezett vucedol-zóki kultúra agyagműves díszítő elemeinek a továbbélését igazolják. Hz a kultúra, amely még az északi, illetőleg a cölöpépítményes kultúrákkal állott összefüggésben, a neolitikum végén a Dráva-vidékén alakult ki és később onnan terjedt el a magyar régióban, de főként a Dunántúlon, ahol a bronzkori mészbetétes kerámia kialakulásának egyik főtényezője lett. Cserepeinken még szinte ősi tisztaságában őrizte meg eredeti sajátos díszítő motívumait : a bekarcolt, mészanyaggal kitöltött és még fogazással is hangsúlyozott keretdíszítést, amelyben egy párhuzmos vonalakból álló keretdíszt látunk. A szalagfüles cserép mutatja, hogy az edényke erősen profilált volt, tölcséres nyaka élesen vált el az öblös hasi résztől, amelyet még a vállon körülfutó és helyenként függőleges vonalkázással összekötött, párhuzamos vonalak is díszítettek. A finoman csiszolt felületű töredékek színe sötétszürke. (2. kép, 19—21. ábra.) 15. Hazai edényformával találkozunk abban a »svéd sisakra« emlékeztető tálban, amelynek a nyaka ívelt, szájpereme túlzottan kihajló, hirtelen szűkülő feneke a nyaktól éles törésben válik el és a nyakat egy fül hidalja át. A tál fenekét köldökszerű behorpadás díszíti. Színe világossárga. Magassága 6-5 cm, szájátmérője 20 cm. (2. kép, 22. ábra.) Ez a tálforma, amely a Tisza vidékén otthonos, de később készséggel veszi át a dunántúli mészbetétes kerámia is, kétségtelenül igazolja, hogy a Iyenke-úti lakótelep élete erősen belenyúlótt a bronzkor II. periódusába. 16—17. Még két edénytöredékről kell megemlékeznünk, amelyek azonban már feltűnőbb jellegzetességet nem mutatnak és szorosan 24