Budapest Régiségei 13. (1943)
Tompa Ferenc: Adatok Budapest őskorához 11-31
kezdett meghonosodni. Egyelőre meg kell elégednünk annak a megállapításával, hogy a koponyákon mutatkozó zöldes foltok, amelyek csak időközben teljesen elmállott bronztárgyaktól keletkezhettek, valamint az alvó helyzetű temetkezési ritus a sírok bronzkori eredetét igazolja. Itt kell rámutatnunk arra az őskorban nem ismeretlen, de nálunk eléggé szokatlan jelenségre is, hogy a feltárás alkalmával rituálisan eltemetett kutyák csontvázaira is rábukkantak. Az előzetes ismertetés keretében ez utóbbiakról már bővebben megemlékeztem. Áttérve a lelet anyag ismertetésére, bevezetésként megállapíthatjuk, hogy miként a korai bronzkori telepeinken általában — itt is főként kerámiai anyaggal találkozunk. Bronzeszköz — fegyver vagy ékszer telephelyen rendszerint csak olymódon található, ha már az abban az időben elkallódott. Az értékes fémanyag még a sírmellékletek között is csak ritkábban szerepel. Kzek nagy része öröklődött, a szülőktől az utódokra szállt, vagy másmódon cserélt gazdát, a kopott, vagy törött fémtárgyat pedig újból beolvasztották és nyersanyagként felhasználták. Ezért olyan kevés aránylag a bronzkor elejéről reánk maradt bronztárgy és hosszú élettartamuk miatt, csak az egyéb leletekkel, főként a kerámiával való összefüggésükkel teszik lehetővé a pontosabb kormeghatározást. Annál gazdagabb azonban a Igénké-úti telep kerámiai anyaga, amelynek értékét növeli, hogy szinte minden darabja számot ad a Dunamenti korai bronzkori kultúránk származásáról, illetőleg azokról a kulti'irhatásókról, amelyeknek eredőjeként ez a kultúra kialakult. Amint erre már többízben rámutattam, bronzkori kultúránk, helyesebben annak egyes kultúracsoportjai, helyben alakultak ki, gyökereik még a hazai fiatalabb kőkori kultúrákba nyúlnak vissza, kifejlődésüket és bizonyosfokú átalakulásukat azonban idegen kultúrák hatásának köszönhetik. Valójában nem más ez, mint egy népi keveredés, amelynél a helybenmaradt őslakosság bevándorlott idegen elemekkel gyarapodott és részben megőrizvén ősi sajátosságait, helyetadott azoknak az új kultúrhatásoknak is, amelyek érvényesülési területeik szerint az egyes kultúracsoportoknak helyi színezetet adtak. Ez a folyamat összefüggésben állott azzal a nagyarányú nép vándorlási mozgalommal, amely a fiatalabb kőkor végén megváltoztatta egész Középeurópa kulturális képét és népi, faji összetételét is, amelynek következtében új kultúrák és 20