Budapest Régiségei 13. (1943)

Gerevich László: A csúti középkori sírmező 103-166

pártabogiáraihoz. Az ötömösi temető több koponyáján maradt azonban széles csíkban zöld elszíneződés, ami pártára enged következtetni és miután véreteket nem találtak, valószínűleg fonott párta helye volt. Fonott pártákat csak akkor sikerül óvatos munkával kibontani, ha kifejezetten keressük. Az analógiák nélkül folytatott, úttörő ötömösi ásatás erre valószínűleg nem volt tekintettel. A zöldrozsdacsíkos koponyák magyarázata másképen nehezen képzelhető el. Hz ellen a magyarázat ellen látszik szólni, hogy kivétel nélkül férfiak fején találtak ilyen rozsdacsíkot ; ezt az ellenmondást a korabeli képábrázolások egyenlítik ki valamennyire, ugyanis igen sok ábrázoláson férfiak fejét is díszíti párta, úgy, mint a mi 122-es sírleletünk esetében. A párták bogiárai nem sokban különböznek az övveretektől és bár az emlékeket eddig alig kutatták rendszeresen, mégis az irodalomban elérhető anyag veretei között sok teljes megegyezést találunk, ami azt bizonyítja, hogy általánosan elterjedt formák voltak és éppen ebben rejlik díszítéstörténeti jelentőségük. Ez a felismerés világítja meg, hogy távolról ugyan, de bizonyos műtörténeti érdekkel is bírnak. Szerepük az iparművészet történetében némely vonatkozásban hasonló a későgótikus fa- és rézmetszetéhez. Iyétrehozó okaik részben közösek. A kor kulturális törekvése nem minőségi és nem az elmélyülésben, az intenzitásban keresi célját, hanem inkább a kultúra kiterjesztésében, minél nagyobb rétegek átitatásában, a mennyiségi termelésben. A veretek mindenütt felbukkanó motívumai nem a gótika ötlet dús díszítését, hanem már sablonná merevedett, mindenütt elterjedt, legáltalánosabb és mindenki ízlését legjobban kielégítő formulákat ismétlik. A 122. sír leveles pártaveretei teljesen megegyeznek a Kecskeméti Múzeum egyik pártaveretével,

61 csak annál valamivel kisebbek (29. kép). Ezekhez megint igen hasonló, csak nem áttört s valami vei nagyobb a XXXII. csontváz pártaverete. Ennek a leveles motívumnak változata a XXXVI. sír övverete is. Hasonló formájú még a Viktória-téglagyári ásatás egyik övverete, egy másik pedig közel áll hozzá. Az egész csoport korhatározásához jó adatot szolgáltat az 52. sír hasonló motívumú öve, Hunyadi János-kori pénzzel datálva. Ez további következtetés láncszemét jelenti a rézzel sodrott, fonott párták korához, mert a XXXVI. sírban ilyen levélmotívumii övverettel együtt fordult elő. Ugyanezt a motí154