Budapest Régiségei 13. (1943)

Gerevich László: A csúti középkori sírmező 103-166

150. sir. Bolygatott csontváz, csak a tét combcsont, lábszárak és lábfejek maradtak meg. Hosszúsága 48 cm. Sírrétege agyagos homok, fölötte szemétgödör. Közvetlen a csontvázon megtaláltuk koporsójának vasalásait, melyeknek elhelyezéséből következtetni lehet a koporsó szerkezetére. A zár központi elhelyezése amellett szól, hogy a koporsóláda kétajtós volt. Az ajtók sarokvasalása —• melynek 4 darabját megtaláltuk keresztbefekve a csontvázon — hasonló a falusi kapukon ma is látható vasalásokhoz. Az egyik ajtó szélén hullámvonalas kovácsoltvas képezte a zárópántot, melynek töredékeit a csontváz közepén hosszában találtuk. A térd felett 13'5 cm átmérőjű, nagyjában kerek zár foglalt helyet, mely két részből állott, a zárból és egy körgyűrűből. A zár szerkezete egyszerű retesz. A csontváz alatt, annak hosszirányában sima kovácsolt vaspánt töredékei húzódtak végig. (21. kép) A XIX. század végének nagy lendületű népvándorláskori kutatása a XX. században mindinkább szétterebélyesedett, söt a honfoglaláskori emlékek régészete is nagy eredményeket hozott. A múlt századi romantikával meginduló középkori kutatás tárgykiválasztását inkább a regényesség irányította; a művészet mutatós darabjai kerültek előtérbe. A kor tudományosságának megbecsülhetetlen anyagot gyűjtő pozitívizmusa ennek a romantikának hatása alatt inkább a nagy, reprezentatív emlékekre irányult, így elsősorban az építészetre. A magas kultúrát jelentő emlékek mértékei mögött, mondhatnók kvalitatív régészeti és mű történeti érdeklődés mögött a kvantitatív, a művészet tagozódását jelentő emlékek kutatása háttérbe szorult. A hiányt még ma sem pótoltuk. A népvándorláskori emlékek valóságos korpuszai mellett eltörpülnek mennyiségben és a tárgyi feldolgozás pontosságában azok az emlékek, melyek a magyar középkor századaira vonatkoznak. Pedig ezeknek az emlékeknek rendszeres feltárása és összevetése a XI—XV. században az oklevélanyag mellett a népesség elosztására, faji összetételére, kul túrszín vonalára, a külföldi hatásokra, a XI. és XII. században pedig a honfoglaláskori ízlés és mügyakorlat továbbélésére döntő jelentőségű emlékanyagot eredményezhetne és kérdéseket tisztázhatna, melyeket másirányú kutatás nem közelíthet meg. A csekélyszámú lelet anyag között igen ritkák azok az emlékek, amelyek leletkörülményei megbízható adatokat szolgáltatnak. Következtetések legnagyobb óvatossággal vonhatók le. Egyelőre számunkra a stílus- és ízlésváltozásoknak csak a legszembetűnőbb formái érzékelhetők. A honfoglalás-kor gazdag sírjait az árpádházi királyok korában szerényebb mellékletű sírok váltják fel. Ez nemcsak az ékszerek számára, de kivitelére is vpnatkozik. Megváltozik elsősorban az ékszerek stílusa 134