Budapest Régiségei 13. (1943)

Gerevich László: A csúti középkori sírmező 103-166

1941 tavaszán, Nagytétény község budafoki határában, a Dunától néhány száz méternyire a Háros-szigettel szemben, földmunkák közben középkori falmaradványokra bukkantak. Ettől az időtől kezdve a Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet figyelte a földkitermelést és a lehetőség határain belül megkísérelte megvédeni a régészeti érdekeket. A földmunkák befejezése után a további kutatás eredményesnek ígérkezett és a templomromok kibontásával (1. kép) megkezdődött a rendszeres ásatás. 1941 novemberéig a templom alapfalainak és a körülötte elterülő temető jórészének, valamint a falu néhány házának föltárását végeztük el. 1942 júniusáig a temetőt és a falunak tekintélyes részét föltártuk. Ezt a romterületet különben már Henszelmann Imre ismerte, amint ez a Műemlékek Bizottságában őrzött jegyzeteiből is kitűnik. A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet csúti kutatásait az a szempont irányította, hogy a Budapesttől néhány km-nyire fekvő helységek műemlékeinek és leleteinek föltárása által, melyek a közeli városi kultúra kisugárzásának tekinthetők a budai középkori művészet és kultúra anyagát és ismeretét bővítse. A templom építéséhez pl. minden valószínűség szerint nem Kolozsvárról vagy Kassáról hoztak kőműveseket, hanem a közeli kultúrcentrumból. Ez tehető fel a temető leleteinél is, mert ha valamilyen tárgy nem helyben készült, a legnagyobb valószínűség szerint 105