Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399

A szfőv. Régészeti és Ásatási Intézet 1936-ban alakult meg azzal a határozott célkitűzéssel, hogy a székesfőváros egész területén megszervezze és irányítsa a régészeti kutatásokat. Egyúttal azonban feladatának érzi azt is, hogy Budapest környékén is számontartsa székesfővárosunk múltjával kapcsolatos emlékeket. Az első esztendők ásatásainak eredményeiről, egészen 1937-ig, Nagy Lajos tájékoztatta e folyóirat olvasóközönségét a XII. kötetben. Ehhez kíván kapcsolódni az alábbi beszámolónk, amely az 1942. ásatási évvel zárul. Jelentésünket lelőhelyek szerint állítottuk össze. Felsorolásukat a Gellérthegytől délre fekvő területtel kezdjük, majd az óbudai, valamint az aquincumi ásatások ismertetése után, a Szentendrén végzett kutatások bemutatásával zárjuk. A Nagytétény—Gellérthegy közötti területen, a középkori Chut község helyétől eltekintve, rendszeres ásatást az utóbbi években nem végzett az Intézet. Építkezések, valamint a Budafok-Nagytétény közötti területen emelt védőgát építése alkalmával azonban pár értékes régészeti megfigyelést eszközölhettünk. A földmunka már igen előrehaladt, amikor az Intézet tudomást szerzett róla. Az apró leletek egy részénél a lelhely ilymódon csupán hozzávetőlegesen volt megállapítható. Őskori anyag nem került elő. A római uralom idején viszont a terület arculata nem sokban különbözött az Aquincum-Ulcisia castra közötti területsáv települési viszonyaitól. A Duna mentén a limes-vonal erődítményei sorakoztak fel, míg mögötte, Nyugat felé elszórt majorsági épületek helyezkedtek el. A tabáni, illetve a Gellérthegyen feltételezhető őrtoronytól délre 6, illetve 5-2 km távolságra a Puskaporos-csárda, majd ettől délre l-l km-re a régi Kutyavilla alatt egy-egy római őrtorony alapjai rejtőzhetnek. Rajtuk kívül Campona (Nagy-Tétény), majd északon Tabán, illetve a Gellérthegy felé legalább még egy-egy burgust tételezhetünk fel. A Puskaporos-csárda és a régi Kutyavilla között húzódik ma már az 1942 folyamán épült új védőgát északi szárnya. Ennek nyugati oldalán az anyagárok kitermelésekor, a régi Kutyavillától É-ra 250 m-re, 40 cm vastag Ny—K irányú római fal került elő, amely az új töltés alá húzódik. Ennek közeléből szedték fel már korábban a munkások az 1. képen bemutatott 6 cm magas, finoman iszapolt, szürke, talpas edénykét. Pormája és a mellette talált Domitianus kisbronz (2. kép) a II. sz. első felébe utalja. Szomszédságából még egy 8-7 cm hosszú, (fenékátm. : 3-2 cm) téglavörös színű, egylángú volutás mécsest szolgáltattak be, amelynek diszkuszán a Szombathelyről is ismert (D. Iványi, Die pannonischen Lampen. Diss. Pann. II. 2, 1935., 76. szám és V. t., 10. kép) ábrázolás, az oltárszerű emelvényre helyezett Hercules-maszk, előtte az isten attribútuma, a buzogány foglal helyet (3. kép). Kora, ebben a környezetben: a II. sz. eleje. Elszórtan kerültek azután elő római edénytöredékek. Öntött avarkori bronz szíjvég Csepel-szigetről. 361