Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

94 2j. KEP. A luppiternek dedikált oltárt Silvanus állította azzal a záró formulával, hogy fogadalmát örömest, érdem szerint beváltotta. A dedikáló egyszerűen Silvanusnak nevezi magát, a puszta cognomennel. Silvanust főkép mint erdei istenséget ismerjük a hazai oltárkövekről és különösen a bennszülöttek tisztelték. Talán ezért vették föl oly sokan személynévnek. A Corpus III. kötete egész sorát közli az olyan feliratoknak, melyekben Silvanus mint személynév egymagában áll. Bennszülötteknél közelebbi meghatározásul az apa neve szolgált, pl. C. III 5290 (Celeia) : Silvanus lantumari f(ilius). Ha a bennszülött római polgár lett, elébe járult a latin praenomen és főleg a nomen, amint egy aquincumi relieftáblán, mely Serapis-PJutót és lsis-Proserpinát ábrázolja, olvassuk: M. P(ubliiis) Silvanus. C. III 14343. Kuzsinszky, Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 96. Abb. 43. Az oltárkövet Palota-Újfaluról (Rákospalota) kaptuk, hol Fischer Károly kertjében felállítva találtam. Közzétette Kuzsinszky, 'Aquincum-Ausgrabungen und Funde S Száma 277. 24. Nagy oltárkő letört felső része (24. kép), mely 75 cm magas, nagyobb szélessége 51 cm, vastagsága 45 cm. A párkánynak vízszintesen dupla tagozása van, mely egymás fölött két sima hornyolatból (kymation) áll. A keskeny fedőlapon fekszik az abacus, egy kiálló négyszögű hasáb, két oldalán legömbölyített szélekkel, melyek a párnatagoknak vagy vánkosoknak (Randwülste) felelnek meg. Két homloklapjukat voluták díszítik, csigavonalas tekercsek, melyeknek szárai az abacus előlapján kis csigákban bekanyarítva összeérnek és a szokásos háromszöget alkotják. Az oltár derekából csak annak felső bal sarka van meg és rajta még egészen világosak a felirat első sorának 24. KÉP. betűi /. O. M. Az oltár tehát a római 44. Leg-