Budapest Régiségei 12. (1937)
Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152
«7 kat, kik a mi őrmestereinknek feleltek meg és főképpen a centuria irodai munkáit végezték. Egészen érthető tehát, hogy az optio gondoskodott a centuria Geniusának szóló oltárkőről. Az, hogy ő állította, nincs megmondva, de a hiányzó p(osuit) magától értetődik. A centuria Geniusának Carnuntumban is egy Flavianus nevű optio (Claudius Flavianus) állította az oltárt, csakhogy itt a centuriát nem a centurio nevével határozták meg közelebbről, a legio XIIII gemina pedig, mely helyette említve van, a későbbi Philippiana melléknevet viseli. Der römische Limes in Österreich VI Sp. lói. Ellenben egy másik carnuntumi felirat: G(enio) (centuriae) Cusini Ruft, vagyis szintén a centurio nevével (u. o. V Sp. 129) még a Kr. u. 188. évből származik. Genio )> dedikált oltárkövek Aquincumban továbbá C. III 3422. 10401. 10402. Ha az oltárfeliratok végén a consulok nevei előfordulnak, még az évet is tudjuk, melyben az oltárt emelték, de ha hiányzanak, hozzávetőleg sem sikerül annyira korukat meghatározni, mint a sírkövekét. Némi támpontot nyújthat az írás jellege vagy mint itt, a centuria parancsnokának megnevezése. Mivel ez a későbbi időkben egyáltalában elmaradt, oltárkövünk korábban, talán még a Kr. u. II. század közepe táján keletkezhetett. Találták Óbudán, a Föld-utca 17. számú ház előtt a gázcsövek fektetése alkalmával, tehát olyan helyen, hol a katonaság ezen emléke már a táboron kívül, tőle nyugatra került elő, amerre a katonaváros feküdt. Röviden ismertettem Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 215. Száma 325. 17. Négyszögű kőpillér (17. kép). 120 cm magas, 51 cm széles és 42 cm vastag. Teteje hibás, de alja ép. Jobboldala sima, hátsó lapja kevésbbé és részben letört. A baloldalán kiálló lécszegély tartotta a kőlapot, mely egy sírkerítés oldala lehetett. Ugyanilyen kőpillérnek kellett tehát a másik, balvégén is állani és előlapját hasonló reliefes alak díszíthette, mint ezen kőpilléren, mely egy meztelen fiúgyermeket ábrázol, aki jobblábára támaszkodik, míg ballábát könnyedén oldalt tartja. Mint a szárnyas Geniusoknál, jobbvállából magasan kiáll szárnya. Nyilván reá vonatkozik a talapzatán keretbe foglalt felirat, mely kiegészítve Aes(tas) hangzik és a nyár personifl-