Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

ugyanaz a kéz készítette. A ráncok a mellen a másik oldalra húzódnak és a chlamys a balvállon átvetve hátúi lelógott. A szabadon álló jobbkezet a tunica ujja fedi és a karon át csavarodó ráncokat csinál. Ez a kéz is egészen úgy, mint Attisnál, a testet keresztezve átnyúl a baloldalra és ahogy Attis a lefelé fordított pedumot, úgy fogja egy nyélnek a végét. Kár, hogy nem tudjuk eldönteni, mi volt ez, itt is Attis pásztorbotja, vagy egy lefelé fordított fáklya, Cautopates attribútuma? Peduma lehetett ugyan Cautesnek is (Arch. Epigr. M itt. XVIII S. 170), ami Attis és Gautes azonosságára mutatna, de kérdés, hogy Cautopates tarthatott-e a lefelé fordított fáklya helyett pedumot ? Amint tehát idáig látjuk, szobrocskánk tartása és viselete olyan, hogy nemcsak Attist ábrázolhatta, hanem éppenúgy a Mithras-kultuszböl ismert Cautopatest a lefelé fordított fáklyával. Mindkettőnek keleti eredetét egyaránt bizonyítja a phrygiai süveg és bő öltözet. Ezen megegyező ábrázolásuk úgy magyarázható, hogy amint Mithras Perzsiából Kisázsián át Nyugat felé vette útját, Phrygiában azonosították Attisszal és ettől kezdve Attishoz hasonlóan ábrázolták, ha nem is őt magát, hanem a vele rokon dadophorokat. De Attis és Cautopates között mégis lehettek különbségek. így Attis ellen szólna, hogy alakunk a balkezét nem emeli fejéhez, hogy állát alátámassza, mint Attis teszi. Hasonlóképpen inkább Cautopates mellett látszik bizonyítani a félholdalakú paizs, a pelta, mely szobrunk baloldalán a balkezet eltakarja. Igaz ugyan, hogy Attisnak is lehetett (?) paizsa, mint egy trieri kőemléken látjuk (Lehner, Steindenkmäler S. 225), mégis jobban illett Gautopateshez, a harcias Mithras egyik mellékalakjához. Hogy pedig szobrunk csakugyan nem lehetett más, mint Cautopates, elég a hasonló peltával ellátott és ugyanilyen tartásJÚ rácalmási, szoborra utalnunk, amely még CNTO PATES aláírásával is igazolja, hogyCautopates. Kuzsinszky, Magyarországi kőemlékek, Múzeumi és Könyvtári Értesítő II (1909) 96. 1. Ezenkívül rámutathatunk a malomdülői mithraeumból származó alakokra (Kuzsinszky, Budapest Régiségei V (1897) 122. 1. 25), melyek Cautopatest a lefelé fordított fáklyával ábrázolják és emellett a paizsot hordják. V. ö. 459 számú oltárkövet 118. 1, Ezen Cautopates-szobrunkat az Aranyárok építésénél, az előbbi Attisszobrocskával együtt találták, a Krempl-malomtól nyugatra. Egészen közel volt tehát a Krempl-malmi mithraeum és így föltehető, hogy ezek onnan valók. Cautopates szobra már azért is odavaló, mert ilyen szobor másutt nem állhatott, mint egy mithraeumban. De Attist is olyan szoros kapcsolat fűzte Mithrashoz, hogy a königshofeni mithraeumban valóban találtak egy Attist (Forrer, Das Mithra-Heiligtum von Königshofen bei Strassburg 1915, S. 48).